Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

63

Miként oszlottak el, ’s ki merre hirdette az Isten’ igéit az apostolok közül? az idő’s keresztények’ üldözéseinek viszontagságai ’s egyéb okok miatt bővebben ’s kimeritőleg nem tudhatjuk. De az illy tényéknél, midőn azoknak valóságáról erkölcsi meggyőződés van, megnyughatunk olly irók’ előadásában, kik különben jó hitelüek, ha bár az eseménynél kissé utóbbiak. így az első századból senki nem jegyezte fel az apostoloknak eloszlását, ’s mi csak azt tudjuk, mit egyes irók’ előadása után összeszedhetünk. Mik számtani bizonyossággal ugyan nem, de bibetőséggel mégis bírnak, főleg két okból: először, mert a’ keresztény bit’ első századbani bámulatos terjedése bizonyos, mi a’ világ’ külön részeiben az evangéliumnak terjesztését föltételezi; másodszor, mert a’ hagyomány’ utján könnyű volt rövid ismereteket fentartani. Legrégiebb tudomás az, mit Eu- sebhis, Origenes után irt. Mivel azonban ő az úgynevezett eliai könyvtárból sokat merített, hol ezen nagy eseményről többet olvashatott, ’s e’ mellett oka sem volt olvasóit tévelybe vezetni, ’s önmagától valamit kikoholni, előadásában méltán megnyughatunk. Maga az eloszlás’ éve bizonytalan : hihető mégis azok’ állítása, kik lT. sz. u. 40. vagy legfölebb 44d. esztendőre teszik. Hégi, már a’ IV. században elterjedt hagyomány