Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

54

lan gyarlóságból nem adtak-e saját véleményükből valamit/ásws tanításához? mert migaz ember gyarló teremtmény marad, addig illy kételyek mindenkor helyesek. Hogy voltaképen megnyugodhas- sék elménk az apostolok’ tanításában, kezességet kíván arról, hogy mit ők a’ sz. Lélektől megtanultak, azt egész épségben hiba ’s változás nélkül adták hallgatóiknak; ez azonban csak ugy lehetséges, ha isteni ihletés óvta őket meg a’ hibáz- hatás- ’s tévedhetéstől. Ezen hibázhatlanság ’s illy isteni ihletés’ második ajándoka volt az alá- szállott sz. Léleknek, mint Üdvezitőnk’ e’ szavai mutatják: „Én pedig kérem az atyát, és ő más vigasztalót ad nektek: hogy örökké veletek maradjon, t. i. az igazság’ lelkét.“

Tanításáért Jézus a’ zsidóktól üldözést, sőt halált szenvedett. Hasonló sors várt apostolaira is, kikre a’ gyűlölt tudomány’ hirdetése bízatott, ’s mellyhez még Jézus feltámadása ’s azon szörnyű vád járult, „hogy ők az Isten’ fiának gyilkosai ?“ Előre megjövendölte Üdvezitőnk ezt tanit- ványinak. — Rettenhetlen bátorságot, s az igaz- sághozi rendületlen hűséget igényelt tehát a’ zsidók gyiilölsége az evangélium' apostolaiban, de ezen jellemet a megfutamlott tizenegy kislelkü seregben hiába keresnek. ’S azért szükségképen az erősödés’ malasztját kellett nyerniök a’ sz. Lé