Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

42

mas munkájának tulajdoníthatni hitünk’ sebes terjedését, ki gyönge és tudatlan szolgákat választott az erősek’ és bölcsek’ megczáfolására.

Elérkezett végre a’ negyedik husvét, ’s igy elközelgetett Jézus’ szenvedésének és halálának órája. A’ milly szent, nagy, dicső ’s követésre méltónak tűnt ki egész éltén át, szintollyan volt kínjai és kimúlásának közepette. Méltóságos bánattal ürítette ki a’ keserűség’ poharát; és bár mint embernek nem érezni nem lehetett a’ go- noszakhozi hasonlittatását, ’s az ezek’ számára rendelt keresztrefeszittetés’ szörnyű gyötrelmeit; ő mégis sem a’ boszúnak sem csüggedésnek nem adta legkisebbjeiét! Ártatlansága- ’s magas vállalatának bizalomteljes öntudatával szelíden tűrte a’ rajta elkövetett méltatlanságokat. ’S mi leginkább mutatta erényeinek magasztosságát, az önmegtagadás- és emberek iránti szeretetének azon nagy bizonysága, mellyet például hagyott követőinek, midőn kínzóira bocsánatot esdeklett mennyei atyjától! — Betelvén végre minden, mi felőle megiratott, három órai szenvedése után a’ szent keresztfán kimúlt! — Kimúlását rendkívüli események követték: a’ nap meghomályosodott, a’ kőszirtek megrepedeztek, a’ föld’ megrendült. Olly jelek voltak ezek, mellyek a’ hitetleneket is megingatták. — Harmadnapra , mint előre hatá