Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

gasztos jellem mutatkozik , minőt merő emberben föl nem találhatni. Küldetését szem elől soha nem tévesztvén, nem ön dicsőségét, hanem csak az emberi nem’ üdvezitését kereste. Áthatva isteni hivatásának magas szellemétől, minden lépte az Isten országának megalapítására irányoztatott, semmit ön magasztalására, vagy dicsőítésére nem tett, nyíltan kimondván, hogy „mindenben a mennyei atyának akaratja szerint cselekedjünk.“ Ő kerülve minden fényt és pompát, egyszerű életét egészen feláldozta működésinek. Sem a1 nap’ terhétől, sem a roppant vállalat’ nagyszerűségétől, sem a’ nép’ megátalkodott hitetlensége, sem az Írástudók’ és Farizeusok’ gonosz ármányai miatt el nem csüggedve, czéljának létesitésérőli teljes hitében , nyugodtan vezette megkezdett munkáját szerencsés végéhez! — Szörnyű küzdés ’s tömérdek akadályokkal kelle Jézusnak szentsé- ges pályáján találkozni. Először is szegény születésén, ’s minden zaj és fény nélküli föllépésén ütközőnek meg hitsorsosi. Hatalmas hóditót várt nemzete, ki összetörje a’római jármát, ’s minden népeket szolgáivá tegyen. E’ magas reménynyel nem fért meg sem Názáretbeni tartózkodása, sem nevelő atyjának állapotja. ö nem az uralkodó szellem’ és hajlam’ árján ragadta magával a’ nagy tömeget, sem szenvedélyeit, avagy előítéleteit