Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

32

figyelmeztessék. Midőn tehát János az utak’ egyenlítésére ’s ösvények’ igazítására inti a’ zsidókat, emlékezteti őket egy részről a’ Messiás’ méltóságára, ki a’ mennyországnak egyszersmind királya, másrészről illő elfogadására. De alázatosságának is adta példáját magát szolgához hasonlítván. Janos’égész viseletéről az ömnegtagadás’példánya tűnt ki: szőr volt öltözete,sáskák’s erdei méz eledele. ’S bár az akkoron uralkodó zsidó nép’ rögeszméivel egészen ellenkező volt tanitása, a’ Messiást nem mint fegyveres hóditót, hanem vallásos és erkölcsi intézet’ alapitóját festvén, mégis sere- gestől tódulának hallására. Kinekkinek lelki szükségeihez alkalmazott üdvös tanítást adott a’ ,,pusztában kiáltó 5“ — az adószedőknek : „ne vegyetek többet annál, a’ mi meghatároztatok nektek;“ a’ vitézeknek: „senkin ne erőszakoskodjatok , hanem elégedjetek meg havi béretekkel;“ a’ gazdagoknak: ,,a’ kinek két köntöse vagyon, adja egyiket annak, a’ kinek nincsen.“ Mindeneknek pedig különbség nélkül hirdette, hogy egyedül az igaz megtérés azon ösvény, mellyen a’ mármár megérkezendő Messiás’ országába juthatni! Kikre tanítása hatott, ’s óhajtották, azokat megkeresztelte vízzel, hogy e’ külső mosás őket a’ szív’ benső megtisztítására, azaz : megtérésre intené, ’s hogy ez által a’jövendő Messiás’ tanít-