Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

148 sitis püspök’ szilárd jellemét, ’s tudta, hogy tévta- nainak terjesztésére mezőt nem engedend Jézus’ igaz hívei közt, császári parancsot eszközlött ki, mellynélfogva kegyelemvesztés és számkivetés’ fenyegetőzése mellett parancsolta Constantin csá­szár Athanasiusnak, hogy Ariust fogadja be. De ki az Istent jobban félte, mint a’ fejedelmi bo- szút; ki az igazságot inkább tisztelte, mint a’csá­szár’ kegyelmét; ki számkivettetni készebb volt, hogysem híveinek tiszte megszentségtelenitésével botrányul szolgálni: Ariust be nein fogadta, Is­tennek engedelmeskedvén inkább, mint emberek­nek! — Engesztelhetetlen boszút forralt ezért Arius és hívei a’ püspök ellen, ’s innét magyaráz­hatni ama sok, egész a’ szemtelenségig vitt ármány­kodást, mellyel üldözték őtet. — A’ császárnak panaszt tőnek ellene, hogy a’ fejedelmi parancsnak nem engedett, ’s igy felségsértési bűnnel vádolák. — De Athanasius igazolta cselekvését, ’s a’ reá- ja hárított vádat erőteljesen megczáfolta. Azon­ban a’ meggyökerezett boszu’ szomja, ha édes szenvedéllyé vált, kiolthatatlan, miglen áldozatul nem esik a’ boszu’ tárgya, hacsak előbb fel nem emészti az ezt tápláló keblet. — Mindenhol kö­vette Athanasiust Arius és barátinak üldözése; nem találhatván pedig sem élete, sem tanítása , sem kormányzása ellen alapos vádakat, rágalom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom