Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

130

zajok csatlakozott Lucilla gazdag carthag'ói nő, ki boszut forralt Coecilián ellen keblében azért, hogy ez őt az egyházi szabályokra figyelmeztette, ’s megfeddette, hogy ezen szabályok ellenére csókkal illetett az oltári szentség’ vétele előtt egy megholt jámbor életű keresztényt, kit az egyház hittanúi és szentéi közé még ünnepélyesen nem sorozott. — Növelték e’ szakadást és zavart azon egyháziak is, kiktől a’ szent edények és ékszereket számon kérte az ujonan választott püspök, más hűbb kezekre kívánván bizni azokat. Nehezteltek Numidia’ püspökei is, hogy meg nem vá- rattatván, távollétökben szenteltetett fel Coecilián, noha régi sokás szerint azok’ jelenlétében történni szokott a’ felszentelés. Mindezek tehát egybe- gyülvén, zsinatot tartottak, Coecilián* választását érvénytelennek nyilvánítván, sőt püspöki székétől megfosztották, és helyébe uj főpásztornak Majorinust Lucilla’ kegyenczét megválasztották. Ekként két püspök lön Carthagóban,’s a’hívek kétfelé oszlottak. A’ nagyobb rész ugyan Coeci- liánt tisztelte püspöknek, de voltak mégis számosán hamis hírek és rágalmak által elcsábittatvák, kik Majorinushoz csatlakoztak. Az volt ez időben is, mint mindenkor, az ármány és pártos- kodók’ természete, hogy álhirek, koholt rágalmakkal iparkodtak beszennyezni a1 tiszta erényt,