Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

124

uusitott tanítását történetileg felvilágosítja. Már rég érzette a’ keleti egyház császárjai’ tolakodó beavatkozásának kártékony eredményeit; mert valahányszor a’ polgári hatalom’ korlátain túlléptek, mindannyiszor zavart okoztak az egyház és az ál- lodalomban. A’ constantinápolyi császárok rég igénylettek maguknak jogot, minden vallási kérdések elintézésében; az egyház, meddig ez híveinek botrányul, vagy üdvök gátjául nem volt, eltűrte ; sőt némellykor önmaga kérte fel a’ szükség’ esetében pártfogó kezüket, de soha nem engedte, hogy hitelvek’ magyarázatában, vagy hitkérdések’ eldöntésében maguknak jogot tulajdonítsanak, mellyet Isten nem fejedelmeknek, hanem apostolainak adott. Illy beavatkozásból eredt a’ képekrőli vallási vita is.

Leo keleti császár 726-dik évben kezdte üldözni a’ szent képek’ tisztelőit, ellenök kemény parancsolatot adván ki. Sok pártolókra talált, főképen azon gyengék közöl, kik császári kegyveszthetés félelméből meggyőződést színiem bűnnek nem tartották. De mig illy gyarló kegyvadászok Leo’ jeladása után indultak: azalatt több szilárd jellemű férfiak is találkoztak, kik inkább Istennek, mint embereknek engedelmeskedvén, készek voltak nemcsak a’ császári kegyet elveszteni, hanem üldözéseket is el-