Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a
122 denfelé oily annyira elterjedt Arius tévtana, hogy sz. Jéromoskmi csaknem az egész világ magát arianusnak lenni látta, és feljajdult csodálkozásában. De bár mennyire eláradt légyen Arius tanítása, az igaz hiten nem győzedelmeskedett ; ’s épen ebben tűnik ki legvilágosabban: hogy a’ Jézus plántálta mennyei magot az ellenséges kéz ültette konkoly el nem nyomhatja. Mint minden tévtan ’s emberi vélemény, úgy Arius’ tanítása is sokfélekép változott, ’s követői egymás közt megoszlottak. Némellyek szigorú tanításától egészen eltértek, mig mások mindenben ahoz ragaszkodtak. Meggyengültek ekint önmagukban Arius’ követői, midőn több különvált felekezetekre feloszlottak. Miglen végtére a’ hetedik században az Arius tanítását követők elannyira megfogytak, hogy különös önálló felekezetet nem képezhettek. Nem egyedül Arius ’s hívei dúlták a’ szerető anya’ keblét — Jézus egyházát — hanem sok mások is 5 ezek közölt legmélyebb sebet ejtének azok, kik a’ szent háromság’ mélységes ’s megfoghatlan titkaiba tolakodni ’s gyenge elméjükkel annak bellényegét önképzetük szerint akarák alkotni. Mig Arius fele- kezete szerte áradott, az alatt Macedonius constan- tinápolyi püspök,’s az Arius tévtanának követője, a’ szent lélek1 istenségét tagadta, és ezt az atya és fiú J
