Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

119

ehez járult ékesszólása , nagy tudománya, illendő külső viselete, s az egyházi szabályok szigorú megtartása. De ezen szép tulajdonokat homályba borította hiúság ’s dicsőségvágya, ’s jellemének ingatagsága; hiányzott e’ mellett benne az önmegtagadás, az alázatosság ’s a’ törvényes engedelmesség. Ő nem tudott uralkodni szenvedélyein , ’s ezektől elragadtatva, nem talált határt, hol megállíthatta volna áradozásait! Áll- hatatlanságának világos jeleit adta, midőn Egyp- tomban a’ katholikus püspököket védte, majd ismét a’ szakadásokat pártolta, ’s ismét bünbán- va a’ hívek egységébe visszafogadtatni kívánt. Ö közel állott már a’ püspökséghez Achilla halála után, ’s el is nyerte volna bizonyára az alexandriai püspökséget, ha Sándorban versenytársra nem talál; kit szent élete, különösen alázatossága és feleharáti szeretető annyira kedvessé tévé, hogy csaknem egyhangú akarattal püspöknek választatott. Sőt némelly történetírók tanúsága szerint, maga Arius is elismerte Sándor püspök érdemeit ’s elválasztásában megnyugodott. De e’ megnyugvás inkább külső, mint benső volt, mert Sándor püspök' elválasztása csakugyan fájt neki; ’s mivel magát elmellőztetve látta, azért igaz ragaszkodással hozzája nem viseltetett. Tehát feléledt keblében az idegenke-