Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a
18 bűnben úszott, ’s rimánkodva várt egy szabaditót, ki az elmerüléstől megmentse. A’ bölcsek nem sokkal több szerencsével kezelték a' vallás’ szent ügyét; ők ugyan mosolyogtak a’ nép’ babonáján, de azért kívülről isteneiket tisztelték; ők meggyőződtek, hogy egy főbb valónak kelletik létezni, még pedig tökéletesebbnek, mint minőnek a’ nép hitte; de az igazságot a’ hamisságtól, a’ tévelygést a’ tiszta fogalomtól elválasztó vonalt, a’ gyönge emberi értelem le nem ronthatta, csak az isteni kijelentés' villáma porlasztotta szét. A’ három világrész’ határain a’ földközi ten- ger’ közelében volt csak egyetlen egy nép, szokásai által a’ többi emberiségtől elkülönzött ’s megvetett zsidó nép, melly egyedül isteni kijelentésből birt az igaz Isten’ ismeretével. E’ hont kertté választotta az örök végzés, mellyből át kellett ültettetnie a’ világ’ nagy terére az igaz isten-ismeretnek. De e’ nép is Krisztus Urunk születésekor ’s utána több tévelygés- és vallási hibákba esett, még pedig nemcsak a’ tudatlan tömeg’ vallása ’s állapotja igen megromlott, hanem a’ tudósok s tanítók is többféleképen meg- hasonlottak. Az egész nemzet’ általános tévelygései következőkben öszpontosulnak : mindnyájan ugvan a’ megígért Szabadító után, ’s nagy reményekkel
