Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

2

lyet Isten’ íia üdvére alkotott; tartós ború után, meghozta a’ békenap óhajtott korányát, Nagy Constantin római császárnak a’ keresztény hitre lett megtérésében!’S im itt szövődik egybe történeti kifejlésünk első füzetének fonala e’ másodikkal.

Constantius Clorus Gallia s’ Britannia’ szelíd császárja’ életének vég perczei már már közeledtek , midőn szerette fia Constantin keletről megérkezett. Atyja ismerve jeles tulajdonit’s magas lelkületét, őt jelelte ki császári széke’ utódjának. ’S igy 306dik évben császárnak kikiáltatott. — Ekkor a’ roppant római birodalom több uralkodóknak hódolt, kik egymás közti vetélkedésükkel sietteték az úgy is bukásra hajló nagyság sülyedését. Rómában az őrseregtől Maxentius választatott császárrá.

Sokszor keservesen bűnhődött már a’ polgári erényben megfogyott, ’s feslettségben elpuhult Róma’ polgársága, mióta szabadságát szabadossága’ közepette elvesztvén, császári önkény alá jutott; de a’ szenvedés’ poharát alig üriték ki, ’s ismét újabban megtellett az! Minden meggyilkolt vagy száműzött uralkodó után boldogabb napokat várt a’ most lecsigázott, egykor szabad nép, azonban reménybimbói ritkán teremtek üdvös gyümölcsöt, többnyire meghiúsulván azok. így Ion