Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

162

Az isteni tisztelet ’s imádásban kifogyhatatlanok lévén az első keresztények, legméltóbb háladást abban vélték mutathatni, hogy az Istent mindenek felett szereték, ’s ezen szeretetnek legbizonyosabb jelét, az Isten’ szent akaratának teljesitésében. ,,A’ mi életünk szabálya az Isten,“ mondja szent Athenagoras a’ II. században. — Origenes pedig igy szól az első hivek’ erkölcseiről : „Krisztus törvényét fris emlékezetben tartjuk, szavainkat ’s tetteinket a’ szerint intézzük.“ De az Isten iránti szeretetnek másik magasztos példáját tiszteljük a’ hitvallók’ és vértanúk’ állhatatos hűségükben, kik mindent , mi kedves embernek, sőt, mi legkedvesebb, az élet, ezt is inkább feláldozták, mintsem hittagadókká válván, az Istent megbántanák.

De nemcsak egyes kötelességüket, hanem Isten, önmagok ’s felebarátjuk iránti összes tartozásoknak olly buzgó ajtatossággal megfeleltek, hogy az első századok a’ kereszténység’ aranyszakának méltán mondathatnak. Ők, mint polgárok, engedelmes alattvalók, a’ harczban lelkes bajnokok, a’ közterhek’ viselésében szívesen osztozó hazafiak voltak. ’S bár a’ lelkiisméref szabadságán erőszakos önkénynyel kegyetlenkedtek Róma’ császárjai, mégis Istennek úgy engedelmeskedtek, hogy bennök egyszersmind a' tör1