Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

155

aljánál levő barlangban választá lakását. Megszűnt az üldözés, ’s ő követelhette volna vissza örökségét, de nyugodt magányában legnagyobb kincsnek tartván a’ lélek’ gyöngyeit, a’ szent erkölcsöket, kilenczven évet töltött ájtatos ima, böjtölés és folytonos szent elmélkedésben. Huszonharma- dik esztendejében hagyá el testvére’ házát, ki- lenczvenet töltött szent elvonultságban, ’s igy élte’ 113. évében múlt ki. Remete sz. Páf példáját követte sz. Antal, ki szintén Egyiptomban gazdag atyától születvén, midőn a’ templomban olvasni hallotta az evangéliumban Jézusnak az őt kérdő ifjúhoz intézett szavait: „ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el, a’ mid vagyon, és osztogasd el a’ szegényeknek, és leszen kincsed mennyben, és jöjj, kövess engem,“ vagyonát a’ sziikölködők- nek felosztván, a’ hegyek közé vonult, ’s az itt elvonulva élt remetéket bizonyos társulati viszonyokba egyesité. Az első remeték igen szigorúan, csak viz és kenyér, vagy gyümölcs és gyökerekből éltek, napjában kétszer jöttek össze imádságra, ’s a’ nap’ egyéb részeit majd ájtatos elmélkedés, majd más kézi foglalkozásban töltötték. Közönségesen olly nagy kort értek, hogy a’ 90 éves agg köztök ifjúbbnak tekintethetnék.