Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a
150 XIII. Bünbánat. Ha minden időben, főleg a’ kereszténység’ zsengéjében ki kelletett tűnnie az egyház’ szigorának, mellyel a’ köz botrányt okozó nag\ vétkeket elkövető bűnösöket fenyitette. Mindenkit, a’ legnagyobb gonosztevő pogányokat is, fölvette keblébe az anyaszentegyház, ha őszinte megtérési szándékkal jöttek a’ hívők’ egységébe. De midőn épen a’ bűnösök’ megtérését tűzte nemes hivatta- tásának fő irányául, engedékeny, vagy legalább gyönge nem lehetett azokhoz, kik megismerve az üdvezitő religiót, czégéres vétkeikkel az anya- szentegyházat a’ pogányok előtt gyanúba hozhatták volna, mintha büntetlenül töretnének a’ bűnösök, holott épen a’ keresztény egyház kárhoztatta a’ pogányok’ féktelenségeit. Eleintén, mig Montanus és Novitian eretnekek nem rágalmazták az egyházat mérsékelt lágyságáért, mellyel a’ nagyobb vétkeseknek igazi bánat után vétkeiket megbocsátá, a’ penitencziának valamelly bizonyos szabálya nem létezett; de később részint az említett rágalmak, részint a’ növekedő erkölcstelenség’ gátlására csak igen hosszú ’s ke