Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

U7

remtetett, kit rósz szellemnek mondottak. Szerintük a’ véghetetlenül jó lány az anyagi emberbe isteni szikrát, az eszmélődő lelket adta be; az emberi lélek’ sorsa a’ gonosz elem’ kormányzása alatt igen szomorú ’s kegyetlen lévén , megszabadításukra többszer küldött követeket, kik az emberi lelkeket az Isten’ ismeretére ’s az üdvösség’ útjára megtanitnák, de a’ gonosz lény ellent állott törekvésüknek. Az Istentől származott lelkek erősen hitték szabadulásukat ’s biztosan remélték, bogy lerontatván az anyagi ’s roszszellem’ uralma, a’ lelkek eredeti hónukba az Istenhez visszatérendnek. A’ Gnosticusok tagadták tehát, hogy a’ világot az Isten semmiből teremtette, ’s az ezt tanító ó testamentomi szent könyveket megvetették. Sőt Mósest a’ Demiurgus, vagyis gonosz szellem’ követének tartották. Tagadták a’ testnek feltámadását, noha a’ lélek’ halhatatlanságát elismerték. Jézusunk istenségét is megtagadták, noha őt mennyei küldöttként tekintették, ’s többnyire nem valóságos testet, hanem csak test’ árnyékát tulajdonítottak neki. — Testünket, mellyet mi a’ szent Lélek’ templomának nézünk a’ keresztény hit’ elveinél fogva, ’s tisztességben tartani köteleztetünk, a’ lélek’ börtönének állították ’s igy azt gyűlölték is. Mi erénytanaikat illeti: azok kétfelé ágaztak 5 némellyek a’ test ’s a’ földi