Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937

helyreállítás biztosítéka minden jövendő századokra, a Budavár visszavéte­lének örömében tartott 1687-ki országgyűlés és a íölséges austriai Ház thrónörökleti törvényének megalapítása volt: Széchenyi György prímás, Kollo ni eh bibornok s a többi főpapok közhenj árul tán kívül leg­nagyobb befolyása volt ez ügyre Do Íny István észt. kanonok s képvise­lőnek, ki azon évi szent András hava 7-kén az alsó tábla előtt az egész papság nevében kijelenté, hogy a.király ezen kívánatéban megegyez­nek: ,,a többi rendek lássák, mit cselekesznek“, mire a törvény elfoga­dása következett *). A rendszabálynak, mclly most keresztül ment, fontos­ságát röviden igy jellemző királyi meghívó levelében Leopold: „quando­quidem dilectum Nobis Regnum Hung. Jugo Turcico vi impia eidem imposito, nec minus internis motibus hactenus pressum victoriosis armis Nostris ite­rum in pristinum florem Deo auxiliante speretur rediturum, ne per amplius in similem ruinam deveniat, opportunius remedium Nobis haud occurrit quam ut Sermum Archiducem Josepbum Filium Nrum, consequenter hujus Regni, aliorumque Ditionum nostrarum Deo de vita Nsra disponente Haeredem in Regem ejusdem Regni Nsra Hungáriáé Coronari faciamus et instituamus“ 2). Csáky Imre bibornok s kalocsai érseknek gyüngyérdemc, mit ő ke­véssel oszta, az, bogy az austriai Ház nőága s ez által uj lotharingi oltványa uralkodik Magyarföldön; nem csak az 1722-ki posonyi országgyű­lés tanácskozásaiban, hanem — már annakelőtte a felső magyar megyéket bejárván mint indítványozó — édes hazánkat minden választási meghasonlás, és szakadás veszélyei elől hosszú jövendőre biztosító rendszabály elfogadá­sára iparkodott rábeszélni. A bibornok és mások ebbeli fáradalmait óhajtott süker koszorúzta. Az országos, megegyező kívánatnak tolmácsául Csákv bibornok fényes országrendi kísérettel választatott Károly császár s a két magyar trónöröklő főherczegnőhöz Mária Terézia és Annához „inso­lita pompa, 32 carpentis, plerisque sejugibus in aulam Caesaream invectus“. — Fgy végződött honunk történeteinek gyászos, de mégis szerencsés ki­menetű korszaka, a harczias XVI. és XVII. század. — A magyar szent Ko­rona története röviden ábrázolja az áldásos befolyást, mellyet a magyar állodalom föntartásában akkor gyakorolt a cath. Egyház, midőn a ma­gyarok legnagyobb bősei a hazát vész örvényébe ragadták. A szent koronát Astrik érsek hozta , Opor L á sz ló vajdától visszaszerzé T am ás érsek, kiválta Fridrik császártól Vitéz, török ellen megtarták Visegráddal együtt a nostrai paulinok , Perényi Péter áruba bocsátá, ezzel együtt Szü­le j m a n kezére játszá Szerecsen János, ellene török koronát fogadott el Rocskay és Bethlen számkivetésben tartá Ecseden stb. l mi l) 1687-ki országgyűlés naplójából az esztergomi káptalan kézirati közt, mellyel meg­egyez az Erdő elv nemzetségnek monyorókereki levéltárában létező naplónak fog­lalata, mint Horváth Mihály magyar történetéből 3, 346. világos.-) Eredetiből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom