Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
44 A magyar clerus tehát ha az ősi apáktól örökölt s kezére bízott kincsnek hív őre maradni akart, szünet nélkül résen kényszerült állani, miszerint az ellenséges indulatnak legkisebb lappangó moczczanását, vagy az országos eseményeket előkészíthető alattomos fondorkodást — előbb hiúsította meg, sem mint a látszatra biztos fólületet az aláfoglaló vizek árjai elnyeljék. — Illynemü bajt azon népek nem okoztak, kiket a honfoglaló Magyarság a négy folyam közt talált, vagy kikkel honkeresőleg bármelly számosán egyesült. Ezeknek bálványossága őseinkével a kereszt behozatalakor egy időben oszolt; csak az uj keleti bevándoroltak valának a hitre nézve veszélyesek. A múlt eseményekre s ezekből vonható tanúságokra folytonosan emlékeztető történet azt tüzé ki politicai főszabályul a keresztény polgárzatoknak, miszerint a határaikban ülő pogány népeket a keresztény egyháznak megnyerni iparkodjanak, főképen ez által biztosíthatván a maguk egész s nyugalmas létét. Azon felül az egyházat még más, magasb rendű indok is unszolta a barbárok oktatására s keresztelésére. — E tekintetből valóban nem csupán közegyházi, hanem (a vallásra veszélyes szomszédság s leginkább az akkoron még előre nem láthatott s bekövetkezett események fontosságán ítélve) m a- gyar egyházi s honpolgári érdeme volt Robert esztergomi érseknek, midőn 1227 táján szent földre indulva az Erdély határain barangoló kunok fejedelmének fija—Boriz — s a nép jobbjaitól megállitatott ; kívánságuk szerint Borizot több ezered magával megkeresztelő, a kis tartományt egyházilag elrendező s az uj vallási oltvány őre- s ápolójául Theodorich domonkosi szerzetest rendelő 1229ben. Milly fo nto s művet végeze ez által Robert érsek és cselekvényének mik lettek következményei, legjobban érthetjük IX. Gergely pápának hozzá intézett leveléből, mellyben örömmel jelenti, mikint az eddigien vándor sőt sivatag csordájakint kóbor néptömeg most állandó lakhelyet szemel ki magának; falut, várost épít, szent házakat emel; Robert érseknek, mint az apostoli szék ezennel követének szivére köti, miszerint az uj egyház gyarapítására minden rendelkezése alatt lévő eszközök használatával járuljon“ '). Ezen kunok a mongoloktól űzetve, hazánkba futamodtak, s annak vallása- meg a magyar nemzetiség ügyében fontos eseményeket idéztek elő; de e helyt ennyit is megemlíteni elég; még egy megemlítése nemcsak vallási, hanem polgárzati s nemzetiségi oldalánál fogva, más helyütt következik. Szint ezt kell megjegyezni azon viszonyok előadásáról is, miket a vallás, polgári szabadság, s nemzetiség tekintetében az i z m a e 1 i e k, zsidók, böszörmények, nevgari tatárok idéztek elő. Mind ezekben, mind amazokban a v a 11 á s i s nemzeti enyészet elébe tántoríthatlan sziklafalul s bevehetien várul- a magyar clerus állott; a ') Kát. 5, 508. 529. 535.
