Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
30 Az élelemnek vadon elemei természetes nyerseségüktől gondos készítés által megszabadítva, sanyarú nedveik fölolvasztva és étkúl használva, az ember testében éles fanyarságokat nem szaporíthattak. Ez az ember erkölcsi szelidülésének természettani oka. És a lelkészet ügyét vezető egyház a magyarság kezdetétől fogva mitsem hagyott még kivánhatót hátra. A magyar kereszténység első századában a lelkipásztorkodás teljesen lön életmüszerezve. 1092-ki törvények szerint a plébániák hívei együtt tartoztak maradni; egyik plébániából másikba vándorolni tilos volt, hogy ekép a jobban ismert egyedek erkölcsi állapotján a helység papja sikeresben őrködhessék '). „Minden egyház körül terjedjen a maga plébániája“ 2); „Egyház mig java s földje nincs föl ne avattassák“ 3). A plébániai szentház látványozása törvényesen meg volt parancsolva. Istentisztelet a szent mise mondásából állott, mit szentházon kívül tartani csak különös körülmények alatt volt szabad 4). Szent misén kívül „minden vasarnáp nagyobb szentházakban az evangéliumot és szent levelet kellett magyarázni a népnek; kisebb szentházakban a hitczikke- lyeket s az Ur imádságát“ 5). Mire vonatkozólag 1112-ki zsinaton Lő- rincz esztergomi érsek alatt az is végeztetett, miszerint „szentházban misem olvastassák vagy énekeltessék, mi zsinatilag nem helyeseltetek“ 6); melly határzata templomi éneken kívül, mint ma- iglan szokásban van, széntirási vagy fölszólitási olvasványokra látszik utalni. Ollyatén, temetkezés alkalmával tartatni szokott olvasmány, illetőleg gyászbeszéd volt az, melly a fönemlitett Lőrincz érsek tartotta zsinat határzatival ugyan egy helyre, úgymint a hires posonyi misekönyvbe irva fölfedeztetett, s mindkettőnek kora alkalmasint ezen zsinat korával egybevág, lciratása, mit bírunk csak a XII. század végére vagy a reá következettnek elejére eshetvén. E szerint, a koporsó köré seregiéit hiveit igy szokta volt megszólítani a magyar pap: „Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk. Hiszem por és hamu vagyunk. Mennyei malasztban teremté eleve mi ősünket Ádámot (miv isemucut adarnut) és adta vala neki paradicsomot házul, és minden paradicsomban való gyümölcsökből mondá neki élnie, önnön (heon- csupán) egy fa gyümölcsétől tiltá őt el. De mondá neki, miért ne ennék; hiszen melly napon evendöl (emdul) az gyümölcsből, halálnak halálával halsz. De a teremtő Isten parancsoltát ő feledé: engede ördög intésinek (urdung intituinec) és evék a tiltott gyümölcsből és a gyümölcsben halált evék. És a gyümölcsnek olly keserű vala íze, hogy torkukat megszakasztja (turchucat mige zocastia) vala. Nem önnön ') S. Ladisl. deer. lib. 1. cap. 19. 2) Lőrincz zsinata 1112-ben cap. 16. 3) Lőrincz zsinata 1112-ben cap. 17. 4) S. Ladisl. decret. lib. 1. cap. 29. 5) Lőrincz zsinata 1112-ből cap. 2. de sermone ad populum. s) Lőrincz zsinata cap. 46. „quid in ecclesia legi vel cantari debeat.
