Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
127 veriilt, gúnyolódva vetek szemére mind neki mind a lobln püspöküknek, hogv a protestánsoktól eltanulván a magyar bithírdetést, most magyar könyveikkel árasztják cl az országot. Előttünk, kik a múlt korszak magyar nyelv műveletét, Kálmáncsav Lászlót, főleg a Telegdyek és Monozloyak iratait ismerjük, csak merész gúny s ráfogáskint hangzik, Pécsváradinak szemrehányása: ,,egy vitéz Pápista zavaros patakból izetlen folyamatot támasztott, a régi Deák fordítást Magyarrá csinálta. Új dolog, és igen igaz jele, hogy a Pápisták mi tőlünk tanulnak az Egyházi tisztben való eljárásban. Ugyan is bizonyára mindenkor raegh érdemlyük azt a méltóságot, hogy mi lülünk tanullyanak, és kérdgyenek tanácsot, példáinkat előttük viselvén. Egy elsőben el tanulák azt tülünk, hogy Hallgatókat nem elég idegen nyelven oktatni, hanem Magyarul, Németül, Lengyelül, és egyéb nemzetek közült egyéb nyelven kezdőnek praedikálni, és tanításokat tenni. Azután eszükbe vövék, hogy nem elég csak az régi Deák betűt forgatni, hanem az lüb versiokot-is megh kell tekinteni, akár mit végezett legyen a Concilium. — Ma is az érsekek, püspökük, és egyéb elöljárók ugyan bokros tu- laydon kézírással osztogatnak szabadságot az könyveknek olvasására. És erről mi szükség sokat szólni, hiszem magunk ludgyuk, hogy nyalábban, és áltál-vetőkben hordgyák Bihar Vármegyére a Bibliákat és egyéb Pápista könyveket, és ajándékon osztogattyák az fő embereknek azokat“ x). -— Az eddigien fülhozottakból is már elégségesen világos hogy a magyar nyelv műveletére ősi főpapjaink eleget és mindent tőnek, hogy csupán ezen jeles elődolgozatok nyomán építhetének tovább a protestánsok. Csak a Zni kai László deáknak (a Mohács mezején elesett esztergomi érseknek) említettük iskolai könyvfüzeiét nézzük és a magyar községeknek levelezéseit vegyük figyelembe, azonnal szemünkbe tünendik, mikép e községek magyar templomi s tanodái előadáshoz szokva, a bevándorló s mindenüvé tolakodó n é met vagy cseb protestáns pred i ká torok ellen panaszolkod- nak! Ismeretes a kassai magyarok panasza 1555 táján; mivel ,,német papot hozlak reájok“ igv panaszolkodnak: ,,ez káplánt nem larth tewbbet ez egy predicátornál, ky ezes ollyan hogy néha az Pater nostert sem tuggya el mondany, Immár emberekys holtanak meg myatta gyónatlan illyen halálos idewbe. Thowábbá oskolánk pusztán áll, mert egy németli mestert ho- zának, melly németh mester kyweré az magyar deákokalh belewlc, most egy inast állottak bele, gyermekynket zéllel kevvl budostatnonk, nynehen ky lanythó“ * 2). Luther sem volt igen azon, miszerint az anyanyelvi oktatás teljesen-keresztül hasson. Asztalbeszédei közt van egyik, hol ez áll: ,,Etliche Vngern die zu Wittenberg studirten baten man wolle inen das Sacrament unter beyder Gestalt reichen weil Sie aber nicht Teutsch verstunden noch die Wort des Abendmals, so Teutsch gesungen worden, baten sie, man wolte inen ein sonderlich Abendmal auff Lateinisch halten. Dasselbige ’) Pécsváradi stb. 163. 2) Régi nyelveink 2. 101
