Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937

21

tiszteletet. Chanády 1337 táján a megrongált szent helyet kija- vitá s míg azelőtt csak négy kanonokja volt, ő nyolczat alapita s meg- határozá, miszerint csak áldozár, legalább is diákon lehessen kanonokja. Jövedelműi nem többet két markánál vőnek egyenkint a régiek. Chanády a gömöri tizednegyedet Torna kivételével, szánta eltartásukra. Mit a prépost addiglan bírt, azt tovább is megtartja, úgymint a maróthi, nándori stb tizedet; az érsek ajándoka csak az uj nyolcz kanonokot illeti. Uj adakozványokból,ha lesznek, a prépost, egy, két harmadot a káptalan nyer. Szent Györgyön a plébános C h a n á d y adományából a petényi tizedet huzza; kegyura ezért az érsek. A kanonoknevezési jog prépostnál leszen, ki illy újon beigta- tottat a szentház körüli ház épitésre vagy vételre szoríthat, az érsek akarata szerint. A h á z aztán, ura szabad rendelkezésében marad. Az istentisztelet s jámbor példaadás olly szigorú tartozékul köttetett ki, miszerint a hat hónapig törvényes ok nélkül kimaradó kanonok helyét, a prépost bízvást másra ruházhatta ').

Fönemlitett Telegdy Csanády érsek 1329 táján a székegyházi szentélyt, mellyCsák Máté zendületében alapjaiból vala kiforgatva, faragott s müvészetileg vésett kövekből emeltető, képes üvegtáblákkal csinositá, az egyházat drága ékszerek ajándékaival bővité, a várat s bástyáit kijavíttatá, uj őrtornyokat épite stb 2). — Csanády- *)

*) Cod. dipl. 8. 4, 246 s köv.

2) Egyik bécsi könyvtári codexból a Thuróczi neve alatt kijött krónikában. Caspar Yel. bellum pannon, edit. Kollár. 10 lap jegyzetben. „Memorata modo pagina ad annum CICCCCXXIX. Chronicon nostrum haec habet. Eodem anno Dominus Csanadinus Episcopus Agriensis, filius Comitis Thomae filii Pangaracii de Telegd de genere Csanád, egregius doctor in hire, multum activus ac astutus in omnibus suis factis per Papam Joan- nem XXII. divina providentia Archiepiscopus Strigoniensis creatur: qui mox sanctuarium Adalberti gloriosi Martyris cathedralis suae ecclesiae funditus eversum, et totaliter demolitum sectis lapidibus et dolatis, ac curiosis caelaturis, columnis duris, basibus et epistiliis mirifice fabricatis arte lathomica et cum gloriosa testudine inchoavit, ac inchoatum opus cum fenestris vitreis decorando, et exterius propugnacula faciendo, nec non totam ecclesiam tegendo celeriter et feliciter consummavit. Nam et eandem ecclesiam tabulis deauratis, calicibus pcroptimis, et ornamentis pretiosis ac aliis utensilibus ecclesiarum super omnes suos praedecessores magnifice et abundantius optimavit, ac uberius foecundavit. Moenia etiam et turres castri, quae prae nimia vetustate et ex negligentia suorum praedecessorum fere aproximabant ruinae, fecit totaliter renovari; turres destructas erigere, tegere et omnia studuit curiosius meliorari. Nam et alias turres in robur castri quamplures altas et solidissimas aedificavit: inter quas unam arcem in debiliori parte castri tam fortem et altam fieri procuravit, ut omnibus aliis turribus praeinineret, quam cum solario et moeniano roborans, ut omnium intuentium apparet oculis, mirabiliter venustavit. Et licet castrum esset inexpugnabile et firmum propter multiplicitatem turrium, ut superius est praemissum; tamen alio muro solido et forti usque ad Danubium circumvallando, firmius roboravit. Palatium etiam Archiepiscopale, ab antiquo desertum, et inha-