Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
59 lange mil der griechischen Larve geäfft hat. Seine Lehre ist gefährlich und voll Prahlerei. Er ist ein grosser Thor und verdammter Heide, ein unnützer wortkünstler gewesen“ *). A hittudomány sem dicsekheték Luthernek kiváló kedvezésével. ,,Ein junger mensch soll die Phil, und Theol. der schulen meiden wie den Tod seiner Seele. Die Evangelia sind nicht so dunkel, dass sie ein Kind nicht verstehen möchte. Wie sind doch die Christen zur Zeit der Märtirer gelehrt worden?— Sanct Agnes ist eine Theologa von 13 Jahren gewesen, ingleichen Lucia und Anastasia, woraus haben sie gelernt?“2) — Az oktatás, különösen a h itta ni, polémiái szinzetct nyert, arra lévén leginkább számítva, miszerint az egyház s vallásnak eddigi alakja a fiatalság elébe merő fonákság, hazug csalás s képmutatás szövényeül állítassék, miáltal megvetés tárgyául önként sülyedetl. Kelt ezúttal és szélesen fuvalkodott az önhittség, adölyf ésdaczos lenézés daemona a fogékony kedélyben, melly szánakodó mosolylyal pillantott a korosb nemzedékre, az önvétkesen vakoskodó, szerencsétlen apákra, mi közben a tekintély ideje lejártnak, a régóta kívánt fölszabadulás napja a láthatáron fölmerültnek hirdettetett. Az egész hosszú és nagy múltkor, egyházi, világi, tudományi és erényi jelességeivel, mint az emberiség legszentebb érdeke ellen szövött roppant összeesküvés bűntársai jelenkori képviselőikkel együtt, milly alacsony bűnpadon állának ők most ezen fiatal bírák szigorú széke előtt és alatt! Úgy támadozott a tudományi üres túliakás, az iskolák unatása, kerülése. A torgavi évlapok protestáns szerzője 1524 évre megjegyező: „Isten igéjével az unalomig j ól lakva, elhanyagoljuk a tanodákat, mellye- ken a vallás alapul: mert midőn a vallást akará tisztítani Isten, akkor a jó művészetek, nyelvek s iskolák növekedését indítá meg. Aztán éretlen tanulmányaikkal ki sietnek Újaink a tanodákból, csakhogy a fegyelem fékét lerázván, szabadosságot nyerhessenek; a szülék engedékenysége pedig büntetlenül hagyja a gyermeket s kénye szerint járatja vele az iskolát; mi az iskolák veszedelme.“ Ezek után elbeszéli, mikint az 1493-tól gyönyörűen virágzó torgavi iskola S chin idei mester freibergi kanonok holta után a szerzetesek erőszakos kihajtásával protestánsokra bízatott 3). — Ehliöz járult a visszakér észlelőknek (mint Storch, Münzer slb) vak dühe, melly mindent, mi könyv vagy irás vala a tűz emésztésének átadott4). Teljes barbárságnak berontásától tartottak a kor jobbjai. Camerarius Joachim, Melanchton barátja, ezt irá 1561-ben: „hül a tudomány s úgy szólván, senki sem halad benne igazán; vakmerőén lép mindenki a közhivatalba s már úgy kormányoztatnak ügyeink, miszerint a gondos ligyelmezők nem tarthatják meg magokat, azon félelem nyilalkozlatásá- túl, mikép végenyészet fenyegeti tudományos művelődésünket,“ — Major ‘) Luther Kirchcnpostille. Walch, kiad. XII. 45. 2) Döllingcrnél Reform 1, 448. 3) Chron. et Annak Torgau. Mcnckennél 2, 571. *) Ott. Annak Anab. 7. !.
