Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
11 nem az apostoli szent Egyház és Atyjai tanítmányát kövesse“ x).— Antal nyilrai püspöknek havi gyónásra vonatkozó végzését 1494-ből Bornemisza Pál 1560-ban megújítván, inté s Istenre kéré papjait, miszerint példával, tanácscsal legalább havonkint egyszer teendő fülgyónásra vezessék népeiket, ,,mit, úgymond, hires férfiak egész Európában, leginkább Roma, egész Olaszország, Spanyolföld, Portugal, Frankföld, India, Flandria, s most Cseh- és Németországban is, mint München, Ingolstadt, Augsburg, Prága s Bécs városokban tesznek, kik többnyire minden nyolcznapban meggyónnak“ * 2). E végre Oláh a jesuiták bécsi nyomdájából kikerült „directorium confessionis“, meg Ploue Angelus és Miklós traclátusát ajánlá 3). Más főpapok hittudós munkálatokkal jelentek meg a lelkészek közt; a catholica vallásnak leghevesben megtámadott czikkeit magyarázták és józan tanokat terjesztének a tévesztők ellenében. Örök tavaszu vi- rágkint fognak a magyar egyház hittani mezején tündökölni Tclegdy Miklós esztergomi helytartónak, Pázmánynak, Monoszlóy Endre pécsi püspök s posonyi prépostnak stb. könyvei, mellyekről másutt alkalmasb említés következendik. Milly arany mondatokon üdül lelked, például Monoszlóy az erkölcsi szabadságról irt munkájában! . . . ,,Az szabad akarat azért abból meg nem rontatic, miuel hogy, maga szabad akaratyából, ugv nckic rabságában veti, és engedi magát, anncual inkái) belie vagyon az szabad akaratnac: mint ha valaki magát az Töröknec rabságába engedné, auagy birodalma alá menne, hiszem maga szabadságából chclekcdné azt? És noha az ördögnec hatalmából is, az Istennek malasztya, nem az szabad akaratnac ereie menchen ki bennünket, de maga az is, nem szabad akaratunc nélkül nagyon.“ — A Gondviselés tanját a cálviníak ellen igy fejtegeté: ,,azt kel ludnunc bog’ az igaz kerestyén hit ellen uagyon tagadni, az Istenben az prouideutiát, azaz, magán ualó rólunc gonduiselését, hanem bizonyos hittel kel hinnünc és vallanunc, hogy nem cliac közönségesen, hanem egyenként, maga gondot uisel, és gondg’a uagyon u’ Sz. Istenségének minde- nikünkre “ 4), — Illy írásokból merité lelki vigaszát a világi foglalkodások hulláimba temetkezett ember, s magán érezve a jőtény nagyszerű voltát, Pécsy Lukácskint hálálgatá meg a vallási szolgálatot. Ezen királyi ud- varnok hálaverset írt Monoszrlóynak s így végzé : ,,Tuque Monoszlói, patriae lux, talibus ausis Collapsas mentes erige, seribe, doce“ 5). Ezeket csupán ízlel te tő ül korunk lelkesbjei s jámborabbjainak, miszerint ezen, az anyag iszapjában fetrengő állatvilág nemesítésére, a szelle*) Oláh praecipua Rei. capita. Cap. 24. de officiis publicis minist. Ecel. 2) Adnótationes Eppi Bornem. ad statuta Nitr. Anni 1494. Capit. 3. 4. s) Oláh. ppua capita. Cap. 37. de casibus papal. Epbus. *) Monoszlói Endre. „Isten malasztjáról“. 44, 177. lapon, 5) Monoszlói Endre. Isten malasztjáról. Schediasma ad auctorem.
