Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
8 nak ürügyölt s bitorolt neve alatt? ki éktelenbe el annyira az egyházakat? ki törölte el magát az isteni tiszteletet ollyba, mint korunkban a Luther, Zvingli, a pikardok a keresztségismétlők szakadásai, kik még azt is taniták, hogy az asszony lelke halandó s Isten országába nem való?“ J) Innét, Isten és a józan észnek illyetén elhagyásából magyarázható a magyarföldi lakosok kétségbeesése a török hatalom irányában. Az embernek legvészesb viszonyokban is vigasztaló és segédkéznyújtó nemtője, a szent hit s Istene. Ha ettől tévtanokra tévedve elszakadozik, nemtőjét veszti, s ,,ott áll mint tört hajó a tenger partinál.“— ,,Sem nőt sem fiút, nem testvért sem vagyont nem bírnak már sajátul, megjegyzi föl— dieinkről Illicinus; sőt folytonos veszélyben forognak, hogy karóra ne vonattassanak; folytonos félelem s bajban nyögnek. Mondjátok nekem, valljon más oknál fogva sinlődik-e az ország nagyobb része és pedig helyre állás eszköze nélkül, Szül ej man hatalmában, mint (bárhogyan is hánykolódjanak ez ellen a hittévedők) csak azért, hogy és mióta a cseh és német tévtanok hozattak be—?“2). A törökök két harmadot hódítván meg Magyarországban; Erdélyt pedig elkülönözvén tőle, kényük szerint bántak a megfélemlelt magyarokkal; velők sereglett be a ráczok, zsidók nagyszáma. A protestáns felekezeten kiviil tehát a fegyveres ozmán, a kalmárkodó görög s többi szedett nemzetünkből vallásának követőket. A földművelő népre a baj leginkább nehezült. ,,A szegény nép (így az 1567: 2 tcz.), melly többnyire szokott a segédpénzekhöz adózni; azon nyomorcsapások-, tűzveszélyek-, pusztítások- és öldökléseken kívül, miket törökök, tatárok, és érdélyiektől kivált ez évben a legkegvet- lenebb modorban kénytelenült szenvedni (kik roppant tömeg embert rabságba vittek el), a királyi fölség katonáitól, kik őt védeni tartoznának, zaklatva, olly teljes szegénységre jutott, miszerint nem csak semmi nagyot vég- höz nem vihet, de mindennapi élelmet is nélkülöz: ha ezt elszedi tőle a katona, éhen bal vagy lakját elhagyva a Törökhöz megy, mások meg Lengyelországba kivándorolnak naponkint, avagy oda költöznek, hol biztosban remélnek élhetni.“— Üssük föl törvénykönyvünknek azon czikk- jeit, miknek határzása a protestáns felekezetek behonositásának virágzó korába, úgymint Miksa és Rudolf kormány éveibe esik: az országos panaszok s az önkényes hódulások (turearum dedititii) ellen hozott rendelkezések halmazán elcsodálkozunk. így fogyott a magyar nemzet; és ősi vallása illy emberek s körülmények martaléka lön. — Esztergom érsek-megyében csupán Ve- ranchich korától fogva a XVI. század végéig, a még fönlevő kilcncz száz plébánia közül az országszerte álló mintegy harm in ez apátságot ide értve, alig maradott meg száz, melly vagy a protestánsok, vagy törökök ') Kalauz 203. — Illicinus Péter beszéde a magyar nagyokhoz. J) Oratio Petri IIIicini ad Proc. Ung.