Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
192 molitott, annak megfejtése s valósításához tényleg nem fogott volna. Annak következtében természetes dolognak kell tekinteni, midőn A 1- beni Eberhard zágrábi püspököt s cancellárt i w a n i c h i jobbágyinak törvényt adni látjuk 1406-ban, melly szerint a község birót s tizenkét tanácsost szabadott választhata; a püspök végrendelkezési s örökösödési szabályokat rendele; embergyilkosra örökszámüzetést pa- rancsola. Főbirájok az iwani chi ispán leende 1). Mind ebben, mind más ehhöz hasonló, főpap által létesített községi állapotok javításiban S i g m o n d megegyezett. János győri püspök, a G y ö r városi c z é- hesek német levelét leiratá, megerősité és búcsúk engedésével pártfogóié 1408-ban 2). — A garamparti szent Benedek apátja bolognai Miklós Chontelek és S a ár d tiszamelléki birtokát népesítendő, minden beköltöző szabad embernek tiz évi úrbéri mentességet ada 1421-ben — „hominibus ad easdem nostras possessiones causa comorandi venientibus, et in faciebus eiusdem in loco campestri descendentibus [domosque et aedifidia in eodem facientibus — decem annos — qui vero in domibus reformatione magna egentibus se locaverint, septem , his autem, qui in domibus integris descensum habuerint trium annorum libertates 3). — Hasonlag történt 1427-ben, midőn Lépes György erdélyi püspök és testvére Lóránd alvajda a kerczi (decandelis) apátság jobbágyainak úrbértől teljes mentességét kijelenté 4). így a többi. Bizonyos egyh ázi be folyás alatt kelt az 1470: 17. t ez. a posonyi országgyűlésen melly szerint megigéré Mátyás király, az alsó Duna vidékeit mellyek jég idején a török rablás veszélyének nyitva állának, jobban akarja őröztetni; élelemszerek, — pénzzsarlást, a határvárok építésére történő erőszakos elhurczoltatását a jobbágyoknak megszünteti3). — Az arragoni bibornokhoz 1483-ban irt levélben Mátyás leírja a nyomort, melly a szegény nép silány létét emészté. „Az alattvalók nejei török fogságban sinlödnek , úgymond ; másoknak, kik a harezban elestek, vagy rabszijon vitettek Törökfóldre, özvegyei hon keseregnek — gyakorta történik, hogy egymást kereső- leg, a pogányokhoz szöknek — van vidék s megye a szent korona alatt, török berontás által annyira kifosztva s pusztítva, hogy gunyhót s gyér lakost alig szemlélhetni benne“ e). — Jobbágyaival legszelídebben bánt mindenkor az egyház; szomszédi bántalmak, — rablások ellen azokat erélyesen oltalmazd. 1492: 28. t. ez. szerint az ország minden egyházi s nemesi javakon gyakorolt zsarlásokat, ispáni s más főúri ingyenszállásolásokat s egyéb, Mátyás király alatt sérelme- *) *) Cod. dipl. 10; 4, 557. s köv. 582, 2) Cod. dipl. 10. 4, 696. *) Cod. dipl. 10. 6, 419. s köv, 4) Cod. dipl. 10. 6, 915. 5) Supplementa ad vestig. Comitior. 2, 208. •) Mátyás levele Kát. 16. 497.
