Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
189 „Praelati Ecclesiarum et Archiepiscopi et episcopi ad pauperum querimoniam audiendam etinfractae forte libertatis confirmationem, nisi canonica praepeditione fuerint impediti, teneantur interessé.“ ‘). Javult ezeknél fogva a magyar pór sorsa; viszonyai az ó világnak a szabad s nem szabad emberről táplált önző nézetei, — mint régi szenynytől s emberi haladáson emésztő rozsdától kitisztítva a dicső keresztény szabályhoz mind inkább alkalmaztattak. Alapos remény boldogitá a papságot, miszerint az általa olly erélyesen gyámolított s kegyelt Anjouok a magyar népviszonyok jogi fejlesztésébe munkásán hatandanak: de nagy hátralépés történt az egyébiránt keresztény lovagszellemü nagy Lajos alatt, midőn 1351-ki országgyűlésen uj teher rovatott a földnépre, melly szerint az eddigi tartozásokon kívül, ezentúl a ki lene zedet kellett adni: az egyháziak ellene voltak e törvény hozatalának; melly mindazáltal meghozatott és 6-ik czikkelyében egyenesen mondaték: „főpapok és jobbágygyal biró egyháziak előbb tizedet, azután hasonlag kilenczedet szednek a jobbágynak minden gabnája — s borából; s ha a zsarlás- ban — „in exactione praedicta“ — máskint cselek esznek, illy étén lázitók s rendeletünket megváltoztatók birtokain mi szedetjük, minden elengedés vagy kevesbités nélkül, a gabna és borkilenczedet: hogy ez által méltóságunk gyarapuljon s az országrendek annál hivebben szolgáljanak nekünk.“ A várospolgári osztály ekkoron fejledő szakába lépett. Városok falai mögé vonult a bevándorolt német vagy olasz, hol többnyire püspök vagy más egyházi ember tanácsa s pártfogása alatt, kézmüve gyümölcsét arany szabadságban élvezé, miglen városa falait el nem hagyá; városában papjának, ki többnyire olasz vagy német földön tanult, javaslatára a római kormányidomokat behozá; consult, tribunust választa; a hatóságot római szellemben Magistratu s- nak hivá satb. — Maga a bevándorlás is mindenkor a külföldön birt jogok s szabadékoknak biztos gyakorolhatásától fóltételeztetett. így pártfogó jóltevői lőnek köznépünknek az egyháziak; egyiküknél kevesbiték vagy megszünteték a rabszolgaságot, másoknál hatósági szerkezet behozatalára segédkezet nyújtónak: de anyagi jólétét is előmozditák, midőn a föld müveletébén adának példát, külföld fogásit a néppel megismerteték ; vándorokat vendégszeretőleg fogadénak ; szegényeket födeleik alá, gyámházakba gyűjtőnek; árvák, özvegyek, ügyefogyottak védelmét viselék; betegeket ápolónak stb. .Barbárok voltak dicső őseink s a kereszténység, még a táplálkozás mesterségére is kényszerült őket tanitani. Az egyházakra szánt ») Cod. dipl. 3. 2, 25ö.
