Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
155 Tanodákban magyar nyelven folyt az oktatás, mint ezt amaz iskolai könyvek füzetében örömmel láthatni, mellyet Zalkay László a sárospataki monostor iskolájában 1488 táján tanulva, saját használatára leirt és hol többi közt egy latin pásztori költemény, latin, és magyar értelmezéssel foglaltatik, mint ezekről annak idejében bővebb tudósítást nyujtand szerző '). A magyar nemzeti nyelv ápolását s illetőleg nemzetiségét akarák biztosítani az 1445-ki, meg 1458-ki, kivált 1494-ki rendek, midőn az idegenek mellőzését sürgeték; főpapi, zászlós, várkapitányi hivataloknak reájuk ruházását tilalmazák 2). Mire nézve e századi főpapjaink, aSigmond és Corvinféle néhány önkényes rósz sükerü nevezésen kívül, mind tős gyökeres magyar emberek voltak, kik közül sokan (mi magában nem szerentul nagy dicséret) németül sem tudtak. így a némái Treutul tárnok, — posegai ispánnak 1404-ben Verzeth Miklós mester ügyében tartott törvényszékén jelenlévő főpapok és főurak egy német oklevelet csupán ügyess hiv tolmács segítségével érthettek3); Szakmáry Györgyrül a kassai eredetű magyar lelkű prímásról Írják, mikint a Lőcséről Esztergomba hozatott német épitőmesterrel csupán tolmács által beszélhetett 4). De szláv ul a sok nép miatt soknak kellett tudnia, mint Corvin Mátyásról, Pruis János váradi püspökről kiknek szláv oklevelit a Nagyszombat városi levéltár őrözi, bizonyos. — A magyarság még ekkor megtörheti en égé szét képezett; családjaiból eze- ret meg ezeret ki nem horda még haremjei — falvainak népesitésére a Török; laktalan pusztáinkra nem csalatott még be annyi sok német, rá ez stb, ki az egykoron törzsökös magyar helyekből maiglan idegen ajkú várost alkota. Nemzetségi igazak őrzetén (hithelyeken) s nemzeti nyelv ápol atán kívül a magyar nemzetiség föntartá sában akkor is működött a magyar cath. clerus, midőn a nemzet kebeléből szakadván önmaga, abból mit az egyházszolgálat jutalmaképen nyert, s takarékos szorgalommal bővített, magyar rokoniról meg nem feledkezve akkint gondoskodott, hogy a régi tős gyökeres családok az elörökölt fényt tovább viselhessék, a hanyatlót fölépíthessék; mellék ágakra terjeszkedvén gyarapithassák; sokszor póri vagy polgári házának a nemességet nyerte a pap, s a magyar hazának hasznos nemzetséget ajándékozott. így az egyháziak családépités által is fontarták a nemzet léteiét. Gyakorta fényes családok az által is nagy jótényt tapasztaltak az egyháztól, hogy a nemzetség némelly tagjait a maga ') Zalkay László Írott kónyvfüzete az esztergomi káptalannak nagyszombati könyvtárában. *) Supplem. ad vestig. Comitior 2, 27. — Pesti országgyűlés törvénykönyve Cornidesból Kai. 14. 72. stb. 3) Cod. dip]. 10. 4, 345. Sperfogelból Döbrentei magyar nyelvemlélek 2, v. t. 383.
