Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
152 mör kivánatára e megyében is fogott hivatalkodni ‘). Egész országban ezentúl csupán a budai és fejérvári káptalan meg a fejérvári kérész tes vi té z e k gyülelme fogott működhetni '-). — Nehéz foglal- kodás volt ez, sőt némelly tájakon életveszélyes is. így történt 1470- ben , midőn Ganfalvai Jakab mester szepesi kanonok Hanus- falvának törvényszék parancsolta átvételére a Sebesiektöl és N. István Simon, Miklós és János mestereknek ujraigtatására vala kiküldve, az utóbbiak házánál működvén, életét veszté. Mátyás király ez iránt szigorú visgálatot rendelt, melly a jászoi monostorra bízatott3). — Az 1495-ki országgyűlésen tanakodó Rendek 9 czikkben határozták, hithelyi hivatalkodón ejtett szóbeli megbántás egy marka aranynyal (72 arany forinttal) verés vagy sebzés fejbenjárólag, megölés pedig hűtlenség bűne gyanánt büntettetik. Nemzeti nyelvünk ápolását soha sem ereszté szemei elől a magyar cath. clerus. Az első téritők tolmács által közlék népünkkel oktatásaikat; de ez nem soká tartott s nemzeti segédeket képezének maguknak; vagy magok is magyarul tanultak. Már szentGellérd társai közt hét magyarul tanult s tolmácsoló szerzetes vala — „inter praefatos monachos erant septem viri literati et ungarica lingva interpretes expediti“ — úgymint Albert, Fülöp, Henrik, Konrád, Krátó, Thazló, és István, kikről megjegyzi szent Gellérd életirója mikint „önmagok (azaz tolmács nélkül; hirdeték Isten igéjét a népnek.“ Hithirdetőka lelkészi állomásokon más nyelvet nem használhatá- naksmint maiglan magyar helyeken magyarul foly a hitoktatás, úgy folyt kezdetben is. A kevés történeti emlékből nem lehet mindent ajóllakásig bebizonyítani, legtöbb helyütt csekély ujj mutatás a hajdanból is elégséges. A domokosiaknak 1214-ki rendgyületé- ben ezen határzat áll: „Item provideant priores, quod in diebus communibus fratres conversi sermonem habeant in vulgari“4). Igy nemzeti nyelvünk föntartásának első koszorúja illeti amaz ő si lelkészeket, kik a népek örömi — s bajaiban közvetlen részt vőnek. Majd honi, majd külföldi tanodákban képződve, a nyelvtan általános szabályit kénytelenül az anyaira át vivék s az első, — még csak a nép ajkán élendő — szabályzásának veték meg itt ott figyelmeztetésük által alapjait; szent beszédeiket talán olvasásul nyujták oda; szent dalokat, imád ságok at, intéseket, szent életiráso- kat (legendákat) szerkezének s a nép szájára vagy kezére bocsátának. Csak ezen és a társalgás körében, de itt ugyan teljesen, élt a magyar nyelv, köz ügyek nyelvéül a nyugati jobbára r óm a fi nemzetek példáján a latin használtatott. >) 1498: 11. 13. 2) Yerböczy Tripart. P. 2. tit. 21. §. 2. 3) Wagner Anal. Seep. 1. 15. ) Capitul. Dominic. Bud. Cod. dipl. 7. 1, 288 lap. Nr. 9.
