Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
141 mával bíró, nemtelen követeléseket hatalmasan leverő vezér hiányzott; és mit a szerény s vitézségéről dicsőn s méltán magasztalt Hunyadi János édes hazánk védelme- s épen tartásában tön is, azt többnyire maga és a vele barátkozott egyháziaknak úgymint rokona Székely János horvát bán, s vr a nai pörjel, Vitéz János, Vincze váczi, s más püspökük s kevés világi urak dandárival vitte véghöz. Az 1456-ki N án d o r fe j é r vár alatt folyó bajban Huny a dy János táborát szent Capistrán s Taliacotto szerzetesek kereszthirdetései tölték meg bajnokokkal. (Már 1448-ban hirdeté V. Miklós pápa rendeletére a keresztet Zéchi Dénes primas és bibornok'). „Mindnyájan kik öszve-seregültek, (így ir Taliacotto) fóldmivelők, köznépiek, szegények , papok, papnövendékek, iskolások deákok, szerzetesek., voltak, kiknél kevés fegyvert, lovat csak az élelem hordására, lándsát épen nem, kivévén a pánczélosoknál láthatál: ésDávidkint látszattak fölfegyerezve Goliáth ellen. De kardok, dorongok- parittyák- s botokban bővelkedtek : volt köztök sujtómüves (balista), Íjász, puskás, vashorgász stb. nagy számmal. Ó ha láttad volna, mikint egy ágostoni remete, hét ferenczi rendtárssal, a hit buzgalma- s a vértanúság vágyától neki tüzelve rendöltönyüket fóltürvén, kardos és pánczélosan siettek a csatába . . . sirtál volna . .“ 2). Corvin Mátyás a huszi maradék latrokat leginkább Hedreh- várai László egri püspök s társa Zudar Simon vezérlete alatt faggatá, 1458-ban; a bartfai segédhadakat a püspök zászlaihoz kül- deté 3). Délszakon is, a Magyarságnak örökös ellensége irányában Corvin az egyháziak dandáraival végezé legtöbb diadalait, kik másutt megint a házi s városi biztosiét föntartásán őrködtek. Fonván 1469-ből a zágrábi polgároknak igen nevezetes oklevele, mellyböl értesülünk, midőn azon évi szent Mihály napját megelőzött napokban a vad ozmánok, Száva folyamnak csekély viz állását hasznukra fordítván, áttörést szándékoltak és az elhamvasztott falvak s majorokból futamodó keresztény férfiak, aszonyok, gyermekek roppant sokasága a Száván át Zágráb városba menekült, ezeknek valamint a zágrábi gréczhe- gyieknek védelmére a zágrábi káptalaniak s bajnokaik fólfegy- verkeztek és a szörnyű veszedelmet elhárították. Nem csoda aztán, ha a nép fiai, édes nejeik, — drága magzataik, — és csekély vagyonkájuknak védei, az iztózatos szolgaság elöli mentőik s egyszersmind lelki vigaszosztóik — az egyháziak — iránt érzékeny háládatra gyuladtak. A zágrábi polgárok, feledve a régi határviszályokat, a káptalant városukba bocsáták ; Mátyás király pedig neki a káptalani városrésznek fallal s védmüvekkel körülsánczozását engedé meg 4). *) *) Schmitth Archiepiscopi Slrigon. 82 lap. (1752—ki kiadás szerint föl.) *) Taliacotto atya levele Marchiai Jakab atyához Kát. 13, 1078. 2) Mátyás lev. Bartfa városhoz Vagner dipl. Sáros, 119 lap. *) Farlat. lllyr. Sacr. 5, 491 s köv.
