Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
127 Ezen viszonyok fejledését kor-és munkatársul nézte a már fónérin- tettiik Boleszlav prépost, később váczi püspök. Keresztapja II. Béla volt: egyik testvére El win váradi püspök, másika Antal barsi ispán; nagybirtok urai Magyarországban. A váczi püspök Bánffykint az erkölcs, rend, és figyelemnek szigorú őre. Látta ő papságának a lelkészet viseletében tudatlanságát s ebből, meg életi szabadosságból kifolyó romlását a nép erkölcseinek, és Job esztergomi érsek, az ő tartományosa tudtával s a káptalan megegyeztével megyei zsinatokat rendelt tartatni, hol a lelkészek éltére s tudományosságára nyomósban remélt befolyhatni. A zsinat évenkint kisasszony napján fogott tartatni, miben III. Cel es tin megegyezett s a püspöki tized bizonyos részének a papok számára tett átengedését is helyben hagyta ').— Tán az ebből némellyekben támadott agyarkodás emelt vádokat Boleszlav ellen, mik fontosak talán hűtlenség tárgyaiból véve, lehettek : mert 1199- ki böjtmáshava 17-kén — mint a nagy böjt második hetének szerdáján este, midőn Boleszlav Yácz szentházában a délesti zsolosmát mondá kanonokival, váratlanul jelenik meg Imre király s a sekrestye kulcsait, meg a püspök kimenését a templomból követeli. Boleszlav lestől veszélytől tartva, engedelmeskedni vonakodott, s mivel a király rendeletére azalatt a sekrestye ajtaja betöretett, a főpap alattnokai az oltárhoz fordulva a zsoltárt ,,Aspice Domine de sede sancta tua et cogita de nobis“ kezdék imádkozni; mi a királyt az ellene Isten segélyét kérőkre élesen fólingerlé. Magáról megfeledkezve Boleszlavra rohant s az oltár fölső fokáról őt a padolatra lerántá, a földhöz vágta, és a templomból embereivel kihurczoltatá. Betörvén az egyházi levél- s kincstárba mindent elhordatott; a püspök vagyonát valamelly monostor (Lelesz) alapítására félrerakottat elkobozta. Az igy szentelenitett egyházban Bole szláv istentisztelkedni nem engedett, mi Imrét uj vi- szontorlatokra ingerelte ; a püspök tizedei tetartóztattak, s az a rendelet érkezék Váczra, miszerint a hírnök, kit az ország határin kívül merészelnének küldeni, szemét vesztendi. Ezzel az apostoli szókhoz leendő tudósításokat meg akarta gátolni. III. Incze megtudván a szomorú eseményt, igen atyai levelet irt Imréhöz s önkényes elégtétel szabására s teljesitésére intette: „quantumcunque personam tuam in Domino diligamus, quia tamen potius Deo quam hominibus volumus complacere, dissimulare non possumus.“ Aztán számos példákat hord föl, hol szenthely iránti tiszteletlenséget rögtön halállal vagy egyéb balesettel boszult meg Isten. Saul kalocsai érsek az esemény vizsgálata- s királyi elégtétel sürgetésével bízatott meg. Boleszláv ártatlan vala sa király puszta gyanúból bánt olly rosz- szul vele, mint ez II. Endre okleveléből világos: „quum ob regiae celsitudinis ingratitudinem falsi sceleris poenas subiissct 2). 1) Cod. dipl. 2, 290 s köv. 2) Cod. dipl. 2, 359 s köv. — Kat. 4, 557,
