Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
XVI telének házszabályi, magyar állodalmiés köz emberszereteti föladata? és mikép oldá meg azt? Ez veleje a gondolatnak, melly e vállalat fölött igazgatva lebegett. Amaz ősapák jelenkori tisztutódaira a magyar Egyház múltja képéről intő s tisztre emlékeztető szózat hangozandik le; meg fogja mutatni az egyházi intézetek szükséges, és az egyednek meg állodalomnak minden viszonyaiba jótékonyan ható befolyását; méltányos tiszteletet vivand ki irántok, mintollyanok iránt, mik ha tizennyolcz — magyar létünket illetőleg, kilencz — századon át lényeges szolgálatokat tőnek, illyeneket, miután emberi természetünk és társalmi viszonyaink nem, az állodalmiak is csak kevésben változtak, ezentúl is tehetni fognak. Indokul és alapkövül szolgáltak ezek egy, a történet szegletköveiből rakandó emlék fölállítására, melly- höz Isten segítségével nyomban hozzá lehet fogni. Tájé- kozataink kimutatók az épületre alkalmas helyet; az épités szereket s költségit megszámíták; szabályait s újjmutatá- sait bőségben nyujták; az emlék alaptervét is rajzolták. Két osztályba zárkózik európai létünk ideje, mint azt honunk polgárzati s egyházi alapeseményei meghatározzák. Ezek szerint a magyar történet tömege az árpádi meg vegyes házi és az ausztriai korszakba oszlik föl. Mindegyiknek folytán a magyar cath. clerus működését szemlélni kell: I.Egyház körében, hol a fölvilágosulás napját földeríté; a keresztény cath. vallást terjeszté; pogányokat, hitté védőkét té- rite, szakadályosokat egyesite; a népet neveié, oktató; a tudományt ápolá; II. Polgárzatban, hol a polgári szabadságot segédkint alkotó, örzé; a magyar nemzetiséget megmenté, föntartá; a hon függetlenségét védé; aszegény, ajobbágy, a beteg, és fogoly honfinak gondját viselé stb.
