Tomkaházi Tomka György: Erköltsi tudomány a katona számára (Pest, 1831)-512

62

órákat, mellyeket a’ jóllétei magának tulajdonit, ragy

mellyek csak dolgainkhoz való készületnél nem egyébbel telnek el, szóval, ha az életből mind azt leszánilállyuk, a' minek szoros számvetés után lekell rovódni, milly’ kevés marad fel abból? ’s még is, még ezen felmaradott csekély summát sem tudjuk elegendőképpen betsül- ni , hanem fajdalom ! gyakran látat nélkül tékozollyuk azt el, pedig vajhmi nagy és sok az, a’ mi abban megtörténhetne , és szereztethetne ! Hitel felett valónak láttzik, hogy melly’ léptsőjére juthat el az ember, az okosság’, és szív’ tökéletességének , mennyi jót tehet, mennyit használhat ? De az emberek többnyire lígy ítélnek az idő felől, mint egésségekről} csak akkor ösme- rik meg annak betsét, midőn azt már éppen elvesztették } és attól való megfosztódásokat, csak örökös elvesztésekor érzik, és közönségesen, idejek1 határtalan urainak vélik magokat lenni, kivált azon időre nézve, melly elmulaszlhatatlan kötelességeik’ teljesítésétől felmarad. Hogy is volna külömben ama’ veszélyes megerőlf etéseket, fáradságos mulatságokat,’s ké tséges csavargásokat, és sikereden henyélést kimagyarázni lehettséges ? mellyekkel ők órákat, napokat, és éveket rakásra ölnek. És még is más óldalról mindég fosvénykednek az idővel, de semmi más czélból, mint

— hogy azt ismét kíméletlenül tékozolhassák.—■ Van azomban egy csinosabb eltékozlása módja is az időnek

— a’ munkás henyélés által. Ugyan is vágynak emberek , a’ kik mindég foglalatoskodván, de választás, előre-látás , alapok , és czél nélkül cselekedvén, magokat szüntelen való hathatósság’ körében forgattyák ugyan}—de az illyen ember a’fontos dolgokat haszontalanokkal, a’ szükségeseket szükségtelenekkel, a’nehezeket könnyebbekkel, minden rend, és időválasztás nélkül keveri öszve , elkezd , abba’ hágy , végez , és megbán, választ, és megvet, ’s majd ösméret, majd előre látás , majd szükséges eszközök nélkül cselekszik, de semmit tökélletesen be nem végez, ’s utóllyára is