Tomkaházi Tomka György: Erköltsi tudomány a katona számára (Pest, 1831)-512
61 mind békességben, a’ nemzet ditsőssége, híre neve fenn tartatik. A’ Katonának tehát a’ békesse'g idejét a’ maga tudományos, e's erkültsi kimívelésére kell szorgalmatosán fordítani. Az idő az a’ közönséges tőke-pénz, inellyet minden ember használhat, de a’ mellyel egyszersmind a’ rang’, e's helyheztete's minden kíilömbsége nélkül, mindnyájunknak jól számban tartani kelletik. Egyenlő mindnyájunk’ hibája, ha az időt használatlanul szalasztyuk, vagy gondatlanul tékozollyuk-el, ok, és előrelátás nélkül nem kell ezen tőke pénzből kiadni semmit is. Mind annak, a’ mi vidámmá, és szeren- tséssé tehet, használása az időtől fiigg. Azt elveszteni annyi, mint mindent elveszteni, a’ ki azt megtartotta, az az czélerányosan használni tudta, annak még mindég lehet reménysége mindent egyebet újjra megkaphatni. De legveszedelmesebb, hogy azt az ember soha sem pusztán magát vesztheti el. Ugyanis ha semmi jót abban véghez nem visz, még a’felett rosszat tesz; hasemini örömeket és hasznokat nem gyűjtött abban , rendesen szomorúságot, és veszedelmeket gyűjtött, ’s szerzett azok helyett magának. Az elmúlt időre nézve —legyen az hosszabb, vagy rövidebb— nem lehet az embernek tetteinél bizonyosabb és illendőbb mértéke. Ezek által rövidítheti, vagy hosszabbíthattya ő meg a’jelenvalőt is. — így hal meg némelly Ifjú, ’s többet élt, mint sok öreg, és sok ősznek élte estvéje, a’gyermekkor reggelével olvad öszve. — Atallyában , ha az idő csak a’ benne véghez vitt tettek, és haszon szerint számi- tődhatik, és betsűltethetik, be hitel felett kitsiny lesz akkor az emberi élet summája ! nyélczvan esztendő.olIy’ szép idő, inellyet a’ mértékletes titkon is alig mer magának kívánni, és még is milly csekély az, ha az oktalan gyermekség’, és az azután jövő mívelődés esztendeit, az álom idejét, vagy azt is, a’ mit testünk fenn tartása, és nyugodalma megkíván, a’ betegség’, fájdalom’, és az elkerülhetetlen henyélés napjait,azon
