Tomkaházi Tomka György: Erköltsi tudomány a katona számára (Pest, 1831)-512

58

zadokig fel maradnak a’ győzedelmesek’ irtóztató lábnyomai? Ha ragadományokkal, es átokkal terbeltetve te'i—vissza ? Maga a’ haza némán, és elfordított képpel fogadja bajnokit, mert előre gyaníttya, hogy terhei lesznek, miként az ellenségnek ostorai valának.— Igen is, ágy van ! emberiség! az emberiség az, a’ mi a’bajnokhoz akármelly helyheztetésben is leg jobban illik, e's őtet leginkább diszesíti. Az emberiség cselekszi azt, hogy őtet ellenség betsűli, és a’ barát csudállya ; hogy a’ jelenkor őtet áldja, az utóvilág pedig tisztelettel említi. — Nélküle a’ bajnokok rablókká, és a’ Hősek gyilkosokká lesznek. Hijjában széli a’ természet hozzájok : „Ne átáld meg az ellenséget; ne szólly , és ne ítélly alatsonyítólagróla, vezéreiről, és uralkodójáról; ne nyomorgasd nemzetét, annyival inkább ne üldözd azt a’vallás tekintetéből; őt’magát ne kénszerítsd soha kétségbeesésre; soha sem árts ágy, a’ mint csak lehet, hanem csak a’ meddig szükséges, ne gúnyold soha is a’ meggyőzöttet, ne lítáld-meg azt, hanem inkább könnyebhítts sorsán, kevés ditsősség a’ gyöngét, vagy fekvőt nyomorgatni; és a’ nemtelenkedő győzedelmes maga gyalázza-meg diadalaiét.44 — A’ valódi vitézség még mindég nagylelkííséggel volt öszvekötve; e's a’ legnagyobb bátorságnak mindég óldala mellett volt az emberiség. Az önnönérzet1 fentebbi erejére van az alkotva. — így az oroszlány nemes indiílatá és a’ tigris kegyetlen.

A*' fegyverek küztt halgatnak a1 törvények, de nem mind ; a‘ háborúnak is megvagynak a1 magájéi; ’s azok a természettől kültsönüzve, a’ hadakozó nemzetek’ néma egyetértéseken nyugszanak. Azok csak ravaszságot, de nem hitetlenséget, hatalmat, de nem kegyetlenséget engednek meg. — Mennél nemesebb a’ Bajnok, annál inkább érzi ő az ezen törvényekre Ieglelkiösmé- retesebb ügyelést parancsoló emberi kö'elességet; ’s az ellenség’hatalmát inkább gyöngíteni, mint semmivé tenni , önn‘ erejét inkább nem egésszen használni, mint