Tomkaházi Tomka György: Erköltsi tudomány a katona számára (Pest, 1831)-512

42

mókát gondol ki, változtatintéz, ’s hideg marad. I)e az indulat ragadja keresztül az embert a1 nehézségeken. Az indulat által lelkesíttetett ember csak tzéllyát láttya maga előtt, de annak távulságát nem , csak ditsősséget, nem pedig veszélyeket; ’s minekelőtte tudná, milly’ nehéz, eléri a’ mit akar. Atallyában semmi nagyot, vagy különöst nem lehet indulat nélkül kivinni, ’s az ez által elért czél többnyire tisztábban ragyog, mint a’ mellyet csak puszta hideg meggondolás erányza. — A’ Művész, a’ Tüdős, a’ Politicus, és a’ Bajnok mind csak messze maradnának czéljaiktől , hogy ha forró indulat nem lelkesítené őket azok felé. — Tudta a’ gondviselés ezen az úton is a’ jót az emberekre nézve sokasi'tani. — Hánynak nints akaratja másoknak szolgálni, ’s indulatból még is meg teszi azt; nem érdem ugyan ő reá, de haszon a’ világra nézve. Szóval , mi nagy tör i ént valaha, mellyet ne indulat hozott volna elé? Egyszer palotákat, városokat, emlék oszlopokat épi'tett az, máskor ismét palotákat, városokat, ’s emlékoszlopokat dűla szét. — Őáltala a’hősek Patriótákká, és az emberiség jóltévőivé lettek, másszor ellenben ugyan csak ő általa támadónak gonosztevők, gyilkosok, és nemzetek’rablói. —Minden emberben vágynak több, vagy kevesebb, gyöngébb, vagy gyökerezettel)!) indulatok, mellyek az ő helyheztetésével, és az idő változásaival egyformán rendessé változnak , elfogynak , vagy gyarapodnak; és különös, hogy sókan szerentsét- lenek nem hinni , hogy meg vágynak bennek ezen indulatok. — Sokan örömmel ditsekednek, hogy nem tékozlók, ’s nem érzik, hogy már fösvényekké lettek. Ezek nem a’szolgaságot tették le, hanem uraikat változtatták meg. — A’ csendes, ’s nyugvó indálatú ember, az álló tóhoz, az erőssebb szenyvedelmű ellenben, a" háborgó tengerhez hasonló. — Az első felette veszedelmes , mert mélysége nem gyanítható , a’másik nem annyira, mivel veszedelmes voltát maga előlre tudtunkra adja* — Az ember vagy ura. vagy rabja kívánságai-