Bíró Márton: Erköltsi keresztény oktatások különösön a fenyítő házakban raboskodóknak remélhető meg-jobbitásokra (Kolozsvár, 1819)-452

ä’ belső embert teszi tiszteletre ríméit óvá, a' lelkekre nyomja azt a’ bélyeget, mely által befödök választott n'p szent nemzetség készül. A’ világiak tisztelete rendszerént nem igen múlyá túli az embernek földi életét, annak emlékezete el vész a halottas harang szóval együtt Nem ok- nélkűl rakattacnak a’ meg-tisztelő tzíme- rek a’ koporsókra, mert a’ testei együtt a* tisztelet - is el temettetek. Ellenben az igaz Keresztény még holta után ditsö- ségesebb a’ meg utálásért, üldözésért tiszteletet nyer, ’s nemzetségről nemzetségié megmarad az ö emlékezete. Mitsoda? hát az ilyen örökoá, és igaz tisztelet nem érdemlí-é meg, hogy míg élek magamat meg betsiiljem ? Leheté ennél hathatósabb 'ösztön a’ fedhetetlen életre ?

Érzették ezen ösztönnek erejét az első Keresztények, igen-is az elsők, a'kik. nem^tsak névvel, hanem valósággal Keresztények voltak. Tsaknem annyi Szent volt akkor, a’ mennyi személy. Tertullián az első Keresztényeket a’ pogány Fejedelmek ellen védelmezvén bátron szemek

közé