Bíró Márton: Erköltsi keresztény oktatások különösön a fenyítő házakban raboskodóknak remélhető meg-jobbitásokra (Kolozsvár, 1819)-452
II kélletességének végső pontyára nem juthat, a mint el jutnak nfinden egyéb állatok, tapasztalyä mondom, hogy 6 itt nem lehet oly bölcs, hogy többet ne tudhasson , oly tökélletes, hogy még inkább ne tökclletesiilhessen , olyan boldog, hogy többé ne béldogulhasson ’s bóldogulni-is ne kiványon , ki hozza innen, hogy ö nem egy forma végre alkottatott a’ több állatokkal, hanem hogy a’ ki beléje adta azt a1 végnélkül való tökélletesedhetést, és az ara való kívánságot, az majd az ö lelkét, minekutánna az a5 maga testének papáját, mint a’hernyó, le vetkezte, olyan helyre viszi, a’ hol tokclletesülését tovább foiytathattya, ’$ kívánságai igaz bóldogsá- got érnek. Inié! ezeket adja a’ józon okosság az embernek elejébe. Mi a' következés belőle? az hogy ha igy meg becsül te ötét az Isten, köteles öis magát meg becsülni, ha igy meg külömböztette * több állatoktól, köteles ö - is magát meg külömböztetni. így becsülte, ’s külömböztette meg magát Sz. Dávid, midőn lelki lel emelkedésében igy éneklett: „Uram! „ Istenünk i mi az ember, hogy meg em-
