Bíró Márton: Erköltsi keresztény oktatások különösön a fenyítő házakban raboskodóknak remélhető meg-jobbitásokra (Kolozsvár, 1819)-452

ban: nem szabad? nem vádolt é a’ lelet Ösméret? nem tzivódtak é egymással a’ gondolatok? egyik hogy: tedd meg, a’másik; meg ne tedd, jovasolván? mit bizonyit- tanak mind ezek, hanem hogy ha Írott törvény nem volna-is, ha a’ rósz tételért büntetés nem szabatott volna-is, önnön magában az emberben elegendő ók tanál- tatik arra, hogy a’ jót meg téve, a rosz- szat el kerülve fedhetetlen életet élyen <?

3-or Ha okossággal bír az ember, tehát: a jelen valókat a’ múltakkal 's jövendőkkel egybe kell kaptsolni. Jól mongyák azt, hogy: egyik nap tanítója, mestere a’ másiknak; mert ha meg akarod tudni mit tselekedgy ma? meg mondja az el múlt ídö/s ha előre akarod látni mi történik veled jövendőben? az el múlt, ’s jelen való i- dö meg tanitnak. Értsétek nyilván a’ mit mondok.Minden embernek meg súgja azt az okosság hogy a’ hasznosokat szerezze meg magának, az ártalmasokat pedig kerülye eh Mi légyen pedig hasznos, mi káros, azt az el múlt ídö elegendő képpen pré- dikálya. Ki forgott otyan keveset a’ világ“ ban, hogy az olyan tselekedeteknek,

me~