Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

IO

mellyel az 6 makszimáit megvetettétek ; az ö ítélete is azon egy csalfa műhelyből való. Szóval nem általlottátok annak ítéletét, bűneitekkel megbotránkoztatván azt, tehát miért átol- nátok most jóra téréstek által? Ezekben áll az értelem’ változása , már a’ szív’ változásáról szóll a' második rész.

Valamint a’ bűn, úgy a’ megtérés is a’ szívben telyesűl. A’ bűn nem bűn , se a’ gondolatban, se a’ cselekedetben, ha a’szív azt nem akarja. A’ megtérés is az értelemben csak kezdődik, képmutatás a’ külső viseletben ; ’s akkor lesz az valóvá, ha a’ szívben is tulajdon helyet foglal magának. A’ szívnek pedig minden hajlandósági e’ kettohez tartoznak , a’ szere- tethez és a’ gyűlölséghez, mellyek annak két legtermészetesebb indulati. ’S a’ bűnös állapot tulajdonképp’ abban áll. hogy az ember a’ jó rendet felforgattya, magát, vagy egyik teremtményt, vagy testét, tekéntvén fő czéllya gyanánt; ezekhez köti legfőbb szeretetét , gyűlölvén mind azt, a’ mi Ötét ezen hajlandóságában hátráltathattya. Azért a’ megtérés’ természetes rendje magával hozza, hogy az ember az Istent fogadja fő czéllyának ; néki áldozza legfőbb szeretetét, és gyűlöllyön mindent, a' mi attól elszakaszthatná. Innét azt hozza-ki sz. Ágoston; csak az Istennek szeretetében, és a' bűnnek gyűlölésében áll a’ valóságos megtérés. Visgállyuk-meg e’ két változást Magdolnának szívében.

O magának és testének balgatag szeretetét nagy rendetlenségig űzte. Tékozlás , hívság, kényesség, és testének helytelen kémélése ; e- zek voltak czímeri rendetlen szeretetének, mel-