Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

ha ama jegyzetekre tekéntünk , mellyek emlé, kezetöknek emeltetnek ; mit is tartanak azok magokban? Itt fekszik ama Nagyság ; itt nyugszik ama Bajnok; ama szerelmes Házas-társ; édes Atya , kedves Gyermek ; itt senyved, itt enyész, itt rothad.

Nem így a’ megfeszíttetett Jésus. Csak rövid időre rejtezvén a’ föld’ kebelébe, harmadnap szétszaggattya a’ halál’ erős bilincseit; kitör koporsójából tele a’ diadalom’ jegyeivel mintegy győztes Bajnok. Ama ájtatos Aszszo- uyok, kik a’ hét’ eles-elején sírjához sietnek u ólsó tisztségök’ megadására , álmélkod- va hallyák : ,, Feltámadott , nincs itt. íme

a’ hely hová tették Ótet“ — Midőn a’ csupa embernek hatalma a’ sírjától elnyeletik : ezen Jésusnak urasága ellenben a’ koporsóból tündöklikki legnagyobb fénnyében ; hol mások tehetetlenekké lesznek, itt adja oki leginkább Isteni erejét ; a’ halál pusztító karjai köztt öltözik életbe, s halhatatlanságba.

E’ jeles történet’ emlékezete gyűjtött minket mainap öszve Sz ! Jésusnak e’ halálon vett győzedelme , meily a’ titkos jelenések szerént a’ mennyei karokat öröm zengésekre fakasztotta , minket is, kik még itt vándorlunk, részvételre hí, hogy örvendetes alleluját zengjünk a’ Báránynak , ki megölettetett, és ismét él. Oh szikkaszszátok tehát ki minuyájan ama könnyeket , mellyekbe lábbadtak szemeitek Megtartótok’ halállal tusakodásán ; vigasztalódjatok: mert ez az Ünnep egészen a’ ti jobbvoltotokra aranyoz. A’ mai Rristus feltámadásának Ünnepi emlékezete, a’ mi kereszténységünk' legerősebb fundamentoma. Ez lesz tárgya beszédemnek, Rristus' feltámadott : ’s így Istennek saját fia a’ mi Mesterünk; ez el— 76 ~