Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

gonosz szokástokból , megátalkodástokból , mellében a' ti szánakodásra méltó lelketek olly régolta temetkezve van! Nékem könnyű lett volna , ’s könnyű lesz harmadnap múlva , ama köteleket, ama szegeket, mellyekkel megszo- ríttattam , széttördelni, ’s az fgész világot keresztem* jelének birtokába hódítani, de ti a- zon bilincseket, mellyekkel vásott erkölcsűtekhez lánczolva vagytok., ’s mellyhez minde- nik új vétketek egy egy kapcsot told, amafog- ságtokat, mellyben tart benneteket a’setétség’ fejedelme ; diadalmam’ napjára lerázzátok-e magatokról ? Mindennémű gonosz tetteiteket keresztem’ lábaihoz teszitek-e , hogy ott véremmel elmosattassátok ?? ,,Ne sírjatok én rajtam, sírjatok magatokon és gyermekeiteken !“

Igen is AA! sírjatok magatokon , és ekkor Jésus maga szikkasztya majd-le a’ ti kön- ’ ínyeiteket, és szomorúságtokat örömre fordít- tya. Mi tartóztat minket e’ képpen még visz- sza ? Attól félünk-e, hogy, mivel annyi esztendőket töltöttünk a’ gonoszságban , einem fogad ó többé minket? Oh AA! ez a’ nap az az irgalom’napja. Ez a’ pillantat, mellyben Jésus lelkét kiadja, a’ mienk; utolsó sohajtási nekünk szenteltettek; kiterjeszti karjait, hogy minket megölellyen; lehajtya fejét, hogy a’ béke’ csókjával elfogadjon; az 6 haldokló, már elhunyt szemei irgalommal , 's könyörülve feszülnek mi reánk. Siessünk hozzája; ne tartsunk boszszúállásától ezen irgalom napján. Hová csapjon-le villámja? minden saját vérével bé lévén fedve , és védelmezve , —- Jertek tehát siessünk bizodalommal e' kegyelem’ Oltárához , hogy mindennémű gyarlóságink ellen segéd-eszközöket nyerjünk, ’s minden drága

— 74 —