Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

legnemesebb , minden maga-haszon kereset nélkül való áldozat volt. ,,Midőn szerette vol- ;,na az övéit, kik e’ világon valának, végig- ,,len szerette őket44 (Ján. l3, i.) Egy érzékeny atyaként, kinek hajlandósága maradékihoz akkor fejti-ki kettősen magát, ha a' halálos á- gyon búcsúvételre közelít: az ó elváló lelkének végső indúlattya is a’hozzánk viseltető illy szeretetnek kijelentése volt. Ellenséginek ellene kegyetlenkedése erőt nem vett volna Ö rajta, ha az ő hozzánk vonzó szerelete annak készakarva helyt nem adott volna. Ama szívében gyúlladozott szeretet gyújtá jnaga meg azon égető rakást, mellyen szükség vala megéget- tetnie. .

Ama pillantat, midőn Jésus kinyilatkoztatta, hogy minden bételyesedett, midőn szent fejét lehajtá, ’s lelkét kibocsátá, olly pillantat volt, melly égi és földi csudákkal megjegyeztetett. Az egész természet látszik vele szoron- gattatni , és bánkódni; a’ napelvonnya súgá- rit,’s rémítő setétség lepi-el a’ föld’ színét;a’ sírok kivetik az ő halottyaikat; az egész természet megindúl, és háborkodik! De ezen csudák kö^ zepette az legméltóbb figyelmünkre, hogyjé- sus a’ keresztfán két latrok köztt hal-meg, ’s minden ártatlanúl szenvedésivei más jutalomra nem vágy, a’ mi válságunknál. ,,Kristus ,,szeretett minket, ’s önnön magüt adta éretnünk ajándékul, és áldozatúl az Istennek gyö- „nyörúséges illatúi*4 Efes. 5, 2.

Oh vessétek reá még egyszer szemeiteket Sz ! vessétek reá , ’s öntsétek háladatos és viszontszerető lelketeket egészen-ki előtte; nézzétek, meghaló, a’ ti Megváltótok, meghal helyettetek ! Meghal , hogy örökre ti megne hal- lyatok. Meghal hozzátok viseltető szeretetből;