Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2
lan báránynak. Nem egy szörnyű szemtelen- ség*e ez ? Keresztények! illy szörnyű egy méltatlanul áldozónak a’ vétke. Szörnyüködjetek rajta! Oh ki lehet ezeknek megfontolása utánn még gondatlan az áldozatban? Ki lehet? Ha még is valaki lehet (a’ mi lehetetlen!) az hallya a’ legszörnyűebb igazságot sz. Pálnak önnön szavaiból: ,,a’ ki méltatlanul eszi ezen megáldott kenyeret, és méltatlanul iszsza az Üdvösség’ poharát,u mond nemzetek’Doktora (1 Kór. 11, 27.) ,,az számot ád a’Jésus'testéért’s véréért.“ Szörnyű mondás! Tehát az ő vallása szerént az áldozó halálra adja mint Judás az Ö Istenét? ’S azért az ó testéért és véréért fog megszámolni? Oh vajha én hazudnék ez által, desz. Pál' kifejezése ez : ,,Ismét megfeszítvén magoknak az Istenfiát, és azt csúffá tévén.“ — *S valóban: mellyek az élet1 jelei? Miből esmérhetni- meg, hogy él bennünk ezen mennyei vendég? Egyéb : ha csudálatos erejével ébreszti lelkűnket a’ jó erkölcsökre; gyúllaszt szent és jó indulatokra ; elevenít a’ jámborság’ munkáira ; orvosollya lelki sebeinket , és azt a’ bíztatást adja, hogy halandó testünknek porrá-létele u- tánn is él ő örökre. — Már hogy’munkálkod- hassék ezen éltető erő ott, hol a’ hatalmat vett gonoszság ellent áll? Hogy’ gyújthattya-fel as oily szívet ezen Lelkünk’ Papja tökélietes áldozatul, mellyet a’ vétkes hajlandóságok’ tüze megemésztett ? Hogy’ elevenithetrié-fel azon tagokat üdvösséges munkákra , mellyek a’ kár- hozatosakban egészen kifáradtak ? «Szóval: hogyan hozza azon lelket életre , melly önnön halálát keresi ? Kővetkezőképp’ szint olly elevenség, élesztés , munkálkodás, és az élet’e- gyéb jelei nélkül, szint olly erőszakos állapot- Egyházi Beszéd IL Rész. l\ — 49 —
