Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

55

„zokat.44 Se et&rl semminemű igazságtalanság se háromlik ő reá; mert tartozun k mi szükséges eszközeinket egy ingyenvaló Jótevőtől úgy fogadni el, a’ mint ó részesít minket azokban; ’s ott, ‘'s onnét, venni-el , a’ hová, ’s a’ mibe ö hely heztette azokat, Márpedig az Isten azon malasztit , mellyek a’ viszszaeséstöl tartóz at- nak minket, a' szent Gyónásba helyneztette^ tehát azokra szert tenni kívánván , szükség a’ gyóntatószékhez járulnunk.

Mik következnek ezen czikkelyböl ? Ah Sz! nyilván következik ebből mindenekelőtt, hogy egy olly Keresztény , a’ ki a’ gyónástól idegenkedik , ellene mond üdvössége’ azon szükséges eszközeinek , mellyek az Istennek büntöboltalmazó malasztiban állanak. S hogy azutánn tartózkodás nélkül ragadoztatván a’ világ’ árjától , a’ bűn' gyönyörűségeitől , és a’ vakmerő rendetlen élet’ csapodárságától dupla büntetést érdemel az istentől ; kettőt is hányhatván az ö szemére; elsőben törvény télén életét , másodszor az üdvösségek, és szükséges erkölcsösülés' eszközinek szántszándékos megvetését , a’ mi számadását felettébb terhelni fogja. Következik, hogy ama Keresztény, a’ ki azon malasztokat, mellyeket Jésus Kíistus Anyaszentegyházáhan , mint annak feje és fő Papja. szerzett és osztogat , nem keresi, annyival gyarlóbb a’ bűn késértetinek meggyőzésére is; ellenben valaki azokban részesül, annál erősebb; mert mindannyiszor isteni gyá- molítást vészén kissebb vagy nagyobb mértékben tulajdon méltóságához képest; s hogy bátrabban vitézkedik e’ világ’ minden viszontag- sági köztt , a’ ki időről időre ezen üdvössége’ kútforrásánál meg-megjelenik , mellyből mai napig Üdvözítőnk’ vére és érdeme reánk szivár- Kgyházi Beszéd, II. Rész. 3