Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2
A’ Szent Atyák’ tanítása szerént ugyan a’ Bűnös megigazítása az Istennek minden munkái köztt legnagyobb; és többe kerül ez az Istennek mint sem 'egy Halott’ feltámasztása, vagy egész világ’teremtése : azt mondhatni a- zonban, pedig egész igazsággal, hogy csekélység volna ez az igazúlás a’ bűnösre nézve, ha ö ezen állapottyában magát fenn nem tarhatná , és ha alkalmatos erősítésnek híjjával volna. Mert, a’ mint sz. Híeronimus értekezik, olly gyógyulás, mellyet terhesebb nyavalya^ s oily feltámadás, mellyet keserűbb halál követne rövid idő múlva , inkább szerencsétlenség , mint szerencse, büntetés, mint sem kegyelem volna. Innét azt hozom én-ki, és szükség magatoknak is azt hoznotok-ki : melly eléggé becsűlhetetlen tehát a’ Gyónás? Mivel ez, az Istennel megbékéltetvén minket, egyszersmind a’ mennyire tulajdon gyarlóságunk engedi, meg is erősít; és leghathatósabb oltalom a’ viszszaesés ellen. Ennek bizonyságát béláttyá- tok a’ szentségbéli Gyónást háromféleképp’te- kéntvén : elsőben az Istenre , vagy is inkább Kristus Jésusra, annak szerzőjére; másodszor a’ gyóntató Papra, vagy is annak kiszolgáltatójára ; és harmadszor magára a’ Bűnösre, vagy iz annak tárgyára nézve. E’ hármos te- kénteten olly erősen épül az én vallásom , hogy az a’ keresztény szükség üdvösségének minden gondját számkivetette légyen, valaki e’ szentséget még se becsüli. Mert mi ugyan a’ Gyónás elsőben az ó Isteni szerzőjére Jésusra nézve? Egy olly isteni forrás az, mint Szóll a’ Próféta, melly a’ Kereszten haldokló Üdvözítőnk’ oldalából nyittatott; meilyból a’ Hívek minden időben a’ma- Jasztnak vizét, akarom mondani, bizonyosé« — 31 —
