Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

mint magát megalázá, távúi állván * szemeit se akarván féléinél ni az égre, hanem mellyét verve mondván: Isten! légy irgalmas nékem bűnösnek ! íme megigazúlást nyere az Istentől (Luk. 18, 12.) Egy igazán gyónó nem a’ templom küszőpéig, hanem az ítélöszéknek sámol- lyáig, alázza le magát; nem csak az Istennek; hanem egy embernek is vádollya magát : nem csak közönségesen, hanem név és számszerént is. meg vallya hunéit; ’s kedvet ne nyerjen e az Isten előtt? ,,Mondom néktek , alámégyen ez házához megigazítva“ (11. i2 v.)

Azt is mondám : a1 Gyónásnak tulajdona az is, hogy minket bűneinken való bánkodásra, és törödelemre fakasszon. Ez pedig igen természetes igazság : mert a’ bánkódás ered mí- bennünk bűneink’eleven képzeléséböl, ’s állapotunk’ veszedelmes voltának fel vételéből. Már bizonyos az , hogy soha se képzellyük elevenebben genoszságinkat , soha jobban észre nem veszszük veszedelmünket, mint mikor vis- gállyuk lelki esméretünket , hogy azokról név és számszerént a’ Pap előtt vádalhassuk magunkat. Ekkor gonoszságunk előttünk forog egész rútságában; megháboríttya elménket ;megér- dekli szívünket; megindíttya könnyeinket; mind annyiszor az történik velünk, a’mi történt a' Királyi Prófétával : ,,Nincs békessége csontyaimnak bűneim’szine előtt“ így mond (37. Zs. 4.) Egyébkor csak vétve foglalatoskodunk azokkal, ’s akkor is felényire. Noliaolly tereh a’bűnös állapot, melly egész sullyával reánk ereszkedik, mindazáltal olly elkeménye- déssel visellyúk mi azt , mint ha nem is é- reznénk. Mikor pedig a’ Gyónáshoz készülünk, hogy vétkeinkről vádollyuk magunkat ; a’ Pap' lábaihoz borulunk, hogy megítéllyen bennün*

— 27 —