Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

222

az én szóllásom szerencsés lesz; a’ mit-is adjon a' világosság’ Istene ! figyelmezzeték.

Olly rendkívül való tulajdonságokkal ru- háztafel az Isten külsőképpen Jésus Kristust: hogy vagy valóságos Istenfia ő, vagy maga az Isten tántorította-el a’ világot: mert minden emberek felett nagyobb fénnyel, nagyobb hatalommal, s nagyobb dicsőséggel külömböz- tette-meg etet.

Az isten olly fénnyel léptette Jésust e’világra , mellyel egyet se az emberek közül. Ö az, kinek, születése mindjárt e’ világ’ kezdetével meg igértetett. Alig esett meg Adám és Éva , azontúl olly magzatnak reménységével bíztatta meg őket a’ teremtő, melly a’ ravasz ellenségüknek fejét megtörendi. Tovább a’ gondviselő abban látszik mintegy szüntelenül foglalatoskodni, bogy e’ küldetendőnek , Messiásnak , elfogadására készítgesse a’ világot. Megjelenik-e a Pátriárkáknak ? Ezt azért, hogy őket várásában erösíttse: szóll-e a' Próféták által? Ezt azért: hogy általok ötét hirdesse. Riválaszt-e magának egy bizonyos nemzetet? Ezt azért: hogy e’ nyomós Ígéretében való hitet meg-örökösíttse. Törvényt, szertartásokat, ’s áldozatokat szab-e nékik? Ezt azért: hogy annak várásához kötelezze őket; a’ szertartások által ábrázollya; az áldozatokban azt képezze. Az ég meg nem nyílik, hogy ne hirdesse; a’ legnevezetesebb viszontagságok úgy in- téztetnek-el, hogy e’ rendkívül való jelenésre czéíozzanak. Az egész természet, úgy tetszik, nyughatatlan, hogy szüllye ez igazat Isaias* nal; a’ régi legvirágzóbb országok szerteszét bomlanak , hogy végre egy nagy roppant birodalmat formállyaaak , Dánielnél: nem más