Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

teljesednek * bé kirendeltt idővel a’ mi vígasz- talásink-is: ,, a’ mi mqst háborúságunkban egy szempillaniásigvaló , és könnyű, felette igen fő módon a’ dicsőségnek örökkévaló nagy voltát szerzi mi benünk, “ (2 Kor. 4» 17»)

Vagy attól tartatok-e, mivel mostanában kezetekbe nem adhattyuk békességes türéstek’ dijját, azért nem is bizonyos az? A’ halhatatlan és mindenható igaz bírónak kezébe lévén letétetve, sokkal bizonyosabb az, mint sem. ha önnön kezeitekbe adattatva volna. Ah! A- dám első atyánknak lám kezébe adatott boldogulástok : nem ejtette-e azt ki? Sz. Pált éppen az bátorította, hogy szenvedésinek bére nem az ő, sem hozzá hasonló halandónak, hanem ama igaz bírónak kezébe tétetett - le: ,, Melly okért szenvedem-is ezeket, de nem szégyenlem. Mert tudom kinek hittem ; és bizonyos vagyok, hogy hatalmas az én letett kincsemet megtartani ama napra“ úgy mond (il.Tim. 1, 12.)

Tehát szenvedő Atyámfiái! mondjuk leikeinkhez a’ mit a’ kesergettetett királyi Próféta monda a’ magáéhoz: „Térj nyugodalmadba , mert az Ur jól tett veled.“ (114. Zs. v. y.) A’ mi értelmünk’ oktatására, és szivünk’ nyu- gosztalására méri ő e’ világban reánk a’viszontagságok’ kelyhét. Néha ama síkos gyönyörü- ségöket ki-gyomlálván előlünk ,csak el csusza- modásunk’ alkalmatosságit fogyaszttya; körülmetélvén bővelkedésünket, az eltöltözés kár- hozatos részegítéséből serkent-fel; kedvünket szegvén, csak veszedelmünknek eszközit töri öszve, hogy azokkal meg ne öllyük magunkat; a’ bajoskodásra szánván minket n csak erkölcsünket tökéi létesíti ; keresztet bocsátván kállainkra, jövendő dicsőítésünk’ zálogával vi