Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

mellyek minket jó htunkból kiléptettek, és az Istentől , 's kötelességünktől elidegenítettek, — Képzeljétek Magdolnának belső állapot- tyát, midőn a' békeség' zálogával, valóban békével , haza tért a’ Fariseus’ házából ! Kérdez- zétek-meg: a’ világnak vagy Istennek barátságában volt-e boldogabb? Kérdezzétek-meg a’ hamisság’ vagy igazság’ szolgálattyában volt-e nagyobb elégedése? A'magánosság, imádság, könyhullatás , és magánvaló uralkodása, mind annyi kellemetességgel gyönyörködtette őtet. ’S nagyobb nehezére esett volna tökélletes éltének örömitől megfosztatása, hogy sem hajdan a’ tökélletlennek elhagyása. —

Melly sok okaink vannak arra, hogy mí- is sietéssel .vessük magunkat Magdolnaként az Istennek ölébe! — lllyen a' háladatos$ág. Vár ő reánk; keres minket; jár utánnunk, s ki- nem fáradt mindeddig : noha több esztendeje, hogy kerullyűk őtet, futunk előle , Yagy éppen megakadályoztattyuk , hogy feine talál- lyon. Nincs-e tehát ideje , hogy egyszer béiás- suk háladatlanságunkat, és hellyre hozzuk hibánkat? — Hlyen a’ bizodalom: O, ki engem’ hí, einem hágy engemet; tudva van előtte gyarlóságom, gyámolít engemet; lépésimet megerősíti az igazság’ Ösvénnyén ; és azon ijesztő képeket, mellyek a’ tökélletesség' gyakorlásától elidegenítenek és viszsza rettentenek, elszélleszti Ő ; velem lesz, viaskodik velem egy - gyütt; ő általa ’s vele győztes leszek mindeneken (Filipp. 4 i —-lllyen a’hit. Mindent,

valamit elvesztettem, ismét viszszanyerek , úgy, mond aranyszájú sz. János. Azon érdemimet, jóságos cselekedetimet, és számos jámbor szán- dékimat, mellyeket ártatlanságom'boldog nap