Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

12

hogy ártatlan szemeit megfertöztesse ; ’s mintegy elgondolván , hogy az arczúlat és szín e- lóttvaló jelenés' bátorságára csak az Igazaknak vagyon jussok, a' Bűnösöknek elég ha a’ lábhoz borulhatnak. „Megállván hátúi lábainál/1 mond az írás. Ha most is büszkeség és hívság uralkodott volna az Ő szívén, elhalgatott , elnémult volna-e Magdolna olly állhatatosan, egy szót se szólván?

De bűn utánn a' Megtérönek a’ fájdalomban; a’ rendetlen örömök utánn , a' könyhul- latásban ; 's a' külső kedvtöltés utánn, a' belső törödelemben is részt kell vennie; ez fö tulajdona a’ bűn’ valóságos gyülölésének. Ezt cselekedé Magdolna. „Könyhullatásohkal kezedé öntözni lábait,mond az írás. Egy meg- csalattatott reménység , drágába került gyönyörűség, és véletlen szerencsétlenség , könnyen könnyet fakaszt akárkinek is szeméből, annál inkább egy aszszonyéból ; illy viszontagságok’ megsiratására elég adakozók, a' köny- huliatásnak forrású De hogy ki, mint Magdolna, bűneinvaló bánatból , és Istene előtt- való maga-szégyenléséből siránkozzék , ez csak attól telik-ki, a’ ki előbbi élete’ rendjét szívéből gyűlöli. ,,Könyhullatásokkal kezdé öntöz- ,,ni lábait44 mond az írás.

Azonban ez csak fele a’ valóságos megtérés' munkájának. Mert ezen bün-gyülölés u- tánn az Isten’ szeretetének is nyilván kikeli tetszeni. Nem elég lemondani a’ hívságokról, magát megalázni, és sanyargatni is ; hanem mindezeknek az Isten’ szeretetére szükség intézteivé lenni. Mert a’ bűn’ követésében gyűlöltünk mindent magunkért, úgy már a’bűnt elhagyván , gyűlölnünk kell mindent az Istenért, Ezt cselekszi Magdolna, minden gyűlöl-